Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)

Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái

kirajzolódnak a különböző szintek 5%-nál kisebb lejtéssel: körül a széles hegylábfelszínek, É-on pedig a középső* szint. A rétegvulkáni szerkezet következménye a kőzetek szerinti válogató lepusztulás (szelektív denudáció), s ennek formái. Természetesen ez is a DK-i meredek oldalon érvényesül a legjobban, ahol a rétegtűzhányó szerkezete feltárul. A kemény lávapadok ellenállóbbak, alattuk a lazább piroklasztikum - az agglomerátum vagy a tufa - gyorsabban pusztul. így hosszú lávapárkányok, s alattuk a piroklasztikumban hosszú bemélyedések, horonyok ill. kisebb kőfülkék keletkeztek. Legszebbek a főgerinc DK-i oldalán, a felső 20 méteren, ahol a lejtó a legmeredekebb ( 30%-os perem). Itt kb. 1 m-es mélyedések pusztultak ki a piroklasztikumban, melyek nagyon jellemzőek erre a meredek peremre. Ha a lávapárkány annyira kiszélesedik, hogy terhét nem tudja megtartani - kivált ahol a fedolávában repedés van - akkor a saját súlya alatt leszakad. Ezzel a folyamattal hátrálnak lassan válogató lepusztulással a meredek rétegvulkáni lejtok ill. falak. Erről tanúskodik a főgerinc DK-i meredek peremén a sziklapárkányok előtt a sok leszakadt tömb. Ezek azután a meredek lejtőn lassan lefelé csúsznak, közben kisebb darabokra törnek szét, tovább aprózódnak. Ilyen lávapárkányokat ismertet VARGA Gy. (197•"., p.29) a Pipis-hegy Ny-i oldaláról. A kevésbé meredek Ny-i lejtőn, ahol lávaár védte a hátakat és főleg a lávával fedett enyhébb E-i lejtőn a válogató lepusztulás nem tud érvényesülni, csak ahol völgyek vagy vízmosások megbontották a lávatakarót. Periglaciális éghajlaton főleg kifagyással pusztult a hegy. Ez annál hatékonyabb volt, minél repedezettebb volt a kőzet, s a repedésekbe a víz beszivárgott és megfagyott, így a repedezett lávatakaró felszínét felaprózta, az agglomerátumból pedig a lávatömbök, darabok fagytak ki. így a tetőkön kőtengerek, a lejtőkön pedig kőfolyások keletkeztek. Ezeket azonban a múlt században, amikor a szőlőmüvelés csaknem a hegytetőig nyomult fel, a parcellák szélére dobálták ki. Jelenleg tehát antropogén formák, csupán az E-i erdős lejtőn akadunk néhol még természetes képződményekre. A Sár-hegy tehát vulkáni félkúproncs, oldalán lávaárak maradványaival. Fő gerince minden bizonnyal az egykori kaidéra perem erős hátravágódásával alakult ki. Lábát a pannon tenger üledékei betakarták. Körülötte jelentős lepusztulással pompás hegylábfelszín rendszer alakult ki. IRODALOM BAKSA Cs., CSILLAG J., FÖLDESSY J., ZELENKA T. (1977): A Mátra hegység vulkáni felépítése. Előadás és kézirat. Sopron. BALLÁ Z. (1980): A neogén vulkánitok jelentősége és problematikája a Kárpáti régió geodinamikai rekonstrukciójában. Geofizikai Közi. 26: 34-40. BULLA B. (1962): Magyarország természeti földrajza; 1-391. Tankönyvkiadó, Budapest. CHOLNOKY J. (1929): Magyarország földrajza. 102-133. Pécs. CHOLNOKY J. (1936): Magyarország földrajza. A Föld és élete 6: 365-366. Budapest. FÖLDESSY J. (1980): A recski rétegvulkáni andezitösszlet. Földtani Közi. 110

: 625-645. KRETZOI M., MÁRTON P., PÉCSI M., SCHEITZER F., VÖRÖS I. (1982): PliocenePleistocene piedmont correlative sediments in Hungary (based on lithological, géomorphologie al, paleontological and paleomagnetic analyses of the exposures in the open-csat mine at Gyöngyösvisonta). Quaternary Studies in Hungary; 43-73. KUBOVICS I. (1962): Vulkáni hegységek beszakadásos szerkezete. Földtani Közi. 92(3). 280-295. KUBOVICS I., PANTÓ Gy. (1970): Vulkanológiai vizsgálatok a Mátrában és a Börzsönyben. Akadémiai Kiadó Budapest. 1-160. LÁNG S. (1955): A Mátra és Börzsöny természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák 1; 1-271, Akadémiai Kiadó Budapest. 31