Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)

Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái

Emellett ennek a pompás szintnek jelen esetben fontos bizonyító ereje is van. A Sár-hegy ebből is határozott kúpként emelkedik ki (2. ábra), ami alaktanilag is azt bizonyítja, hogy nem a vulkáni takaró E-ra billent része, hanem vulkáni kúp maradványa, amely a pliocénban is kúpként emelkedett ki ebbó'l a szintbó'l. Maga a szint is kissé tagolt. Először is a Dobóci laposa DNy-i oldalán kb. 100 m széles ENy-DK-i irányú szabályos, lapos, de feltűnő mélyedés a Dobóci laposát némileg mint EK-i tetó't leválasztja. ENy-i részén azután vízmosások futnak le beló'le a Benepatak felé, melyek ezt a leválasztást kiélezik. Nyugatabbra a Szent Anna kápolnától E-ra másik, kissé keskenyebb és rövidebb mélyedésben duzzadt fel - mesterséges töltés segítségével - a Szent Anna tó vize. Először eróziós mélyedésre kellett gondolnom, amely még a pliocénban - mikor valószínűleg patakok folytak át rajta - formálódott ki. A nagyobb mélyedés azonban nyílegyenes, szinte mintha vonalzóval húzták volna meg az oldalait, kanyarnak, folyóvízi alámosásnak semmi nyoma sincs. Ezért inkább lávabarlangok beszakadására kell gondolnunk, amilyenek működő tűzhányókon gyakran megfigyelhetó'k, így pl. az Etnán (SZÉKELY A. 1974), a Fuji-sanon stb., azok ilyen egyenesek. A Mátrában másutt is (pl. a Sástó) és más hazai vulkáni romokon is többfelé talí Ikozunk hasonló rossz lefolyású mélyedésekkel (pl. a pomázi Kó'-hegyen, a Csikóváron stb ), ezek alaprajzban azonban nagyrészt ovális alakúak. Ilyen, hosszabban egyenes futású és peremű mélyedés másutt nincsen. Kialakulásukat régóta sokféleképpen magyarázták, minthogy keletkezésük valóban többféle, mivel formájuk, nagyságuk, mélységük is eltérő, így nem lehet egyetlen modell szerint magyarázni. Ezt a lehetőséget azonban még nem vették figyelembe. A hosszan elnyúló egyenes futású mélyedések kialakulásának magyarázatakor azonban mindenképpen ezzel a lehetőséggel is számolnunk kell. Miként az imént említettem, a Bene-patak csak fiatalon vágta le a Sár-hegyet a Kékes-csoportról. Az idősebb pleisztocénban még a Tekeres-patak lehetett a fő forrásága, ennek mellékpatakja pedig a jelenlegi Csurgó-patak alsó folyása Pálosvörösmart (Felső-Abasár) felől. Jelenlegi többi, nyugatabbi forrásága ekkor még konzekvens irányban Gyöngyös felé folyt, és a Sár-hegy Ny-i oldalán építette hordalékkúpját. Ezután minden bizonnyal az abasári völgymedence mélyebb fekvése miatt (jelenleg is hasonló szélességen 20-25 m-rel alacsonyabban van a talpa), melyet még szerkezeti vonalak ill. mozgások is segíthettek - a még csak kb. negyedolyan hosszú Csurgó-patak fokozatos erős hátravágódása következtében elhódította először jelenlegi felső folyását a Száraz-, majd a Vizes-Kesző völgyet. Ezek még mindig csak rövid, kevés vizű patakok voltak. Később, a már sokkal hosszabb, s ezért nagyobb vízgyüjtőjű és bővebb vizű Csatornaés a Somor-patakot is lefejezte, s így forráságát a Kékesig tolta hátra. így alakult ki a pleisztocénban fokozatosan a Bene-völgy patakjának jelenlegi - sokszorosára növelt vízgyűjtő területe és sok forrásága (12. ábra), s így vált a Mátra egyik legnagyobb és legjelentősebb patakjává. Az elhódított forráságak hirtelen megtörése jól mutatja a kaptura helyét (12. ábra). Eredetileg - még az ópleisztocénban is - a Kékes D-i lejtőjén a lejtés irányát követve konzekvensen délnyugatias irányban folytak Gyöngyös felé. Majd a Bene-patak DK felől fokozatosan lefejezte őket. Ezt mutatja az is, hogy alsó szakaszukon rendre hirtelen DK-re fordulnak. A megtörés a lefejezés helye. Mátrafüred D-i peremén pedig - ahol Gyöngyös felől az országút is a legmagasabbra emelkedik - jól látszik a völgytorzó, melyen a jelenlegi forráságak Gyöngyös felé folytak. Itt a kisvasút holtvágánya menti árok hordalékkúp maradványát tárja fel, amely 11-12 m magas a Bene-patak fölött. Ez azt jelenti, hogy a Bene-pataknak még az új pleisztocén (würm) elején is kettős lefolyása lehetett (bifurkált). A Bene-völgy E-i oldalán Vörösmart első házainak udvarvégei 20-22 m magasan teraszanyagot tárnak fel, ami a középső pleisztocénnak felel meg. Ezek szerint a Bene-patak állandó fő ága már a középső pleisztocénban erre folyt, de áradások idején az új pleisztocén elején még Gyöngyös felé is lőhetett lefolyása. A végleges egyirányú lefolyás tehát csak az új pleisztocénban következhetett be (SZÉKELY A. 1960). A helyi erózióbázishoz viszonyított magasságkülönbségek (8. ábra) és a lejtőkategóriák térképe (9. ábra) egyaránt egzakt módon tükrözi az elmondottakat, mindenekelőtt a kúpformát. A Sár-hegy lábánál 25 m-es magasságkülönbség a fögerinc tetején, csúcsain szabályos fokozatos átmenettel 300 m-re növekszik. A lejtők a fögerinc oldalain a legmeredekebbek, 25% az egész DK-i oldalon szinte egyhangúan, a Ny-i lejtőn kisebb megszakításokkal, az E-i oldalon viszont a lávatakarón jóval enyhébbek, a 12-17%-os lejtők uralkodnak. Tehát a jellegzetes aszimmetriát is jól mutatja. Világosan 2!)