Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Sütőné Szentai Mária: A Tasmanites zöldalga fáciesjelző szerepe az olaszországi Camerino és a magyarországi Pannon-medencében

A sporomorpha együttesben a két colpusos ismeretlen pollen idegen, a magyarországi együttesekben nem találtam meg. A Pachysphaera pelagica és a Pachysphaera sp. Tytthodiscus formák l-l példánya alapján ez a minta a Kárpáti, vagy az alsó Bádeni emeletbe tartozhat. A Magyarországi fúrások közül a Balaton-31. sz. volt a legtöbb mintát tartalmazó. E fúrás alsó szakaszán a 449,6-724,0 m között volt a Pachysphaerák, ill. Tasmanites fajok gyakorisága a legnagyobb. ABádeniben, melynek korát a foraminfera vizsgálatok determinálták, már ritkán jelentek meg. E tengeri zöldalgák első megjelenését Bóna József az Ottnangi széntelepes összlet meddő üledékeiben is észlelte. Gyakoriságuk efelett feltűnő, éppen ott, ahol még a tengeri foraminifera és mollusca fajok még nem a legjellemzőbb alakokkal vannak jelen. (BOHNNÉ HAVAS Margit, KORECZNÉ LAKY Ilona 1985). A Bükk hegység északi előterében tehát, az Ottnangi és a Bádeni közötti kérdéses Kárpáti rétegek biosztratigráfiai meghatározásához a mikroplankton vizsgálatok célra vezetőek lennének. Summary A present day living sea green-alga, the Pachysplmera pelagica OSTENFELD was identified out of the schlier facieses of Italian Camerino and Hungarian Pannon Recesses. This alga belongs as a fossile to the Tasmanites genus. The presence of this species in Hungary could correspond to the time of the nannoplancton zone NN4-NN5 (HÁMOR G., 1985). The fossile equivalent of the Pachysphaera-sorts is the genus Tasmanites. Their occurrence in the schlier faciès of the Carpathian stage is the greatest, but transient to the Baden stage, too. I could observe its individuals, smaller-statured ones, in the upper part of the Sarmatian stage in the borehole Lajoskomárom Nr. 1., but their later occurrence is unknown already in Pannon Recess. Irodalom BOALCH, G. T. et PARKE, M. (1971): The Prasinophycean genera (Chlorophyta) possibly related to fossil genera, in particular the genus Tasmanites - in Farinacci, A.: Proceedings second Planktonic Congerence Rome 1970 Edizioni Technoscienza Rome 6: 99-105. BOHNNÉ HAVAS, M. (1985): A Kelet-Borsodi-medence Ottnangi képződményeinek Mollusca vizsgálata - Geologica Hungarica Series Palaeontologica Fasciculus 48: 97-147 DAWSON, J. W. 1871): On spore cases in coals - Amer. J. Sc. 4:256-263. EISENACK, A. (1958): Tasmanites Newton 1875 und Leiospahaeridia n.g. als Gattungen der Hystrichosphaeridae-Palaeontographica, A. 110:1-19., 3 Abb., 2 Taf. FELIX, J. CHARLES (1965): Neogene Tasmanites and Leiospheres from Southern Louisiana, USA - Palaentology 16-26, pi. 5-8. HÁMOR, G.-JÁMBOR, Á. (1971): A magyarországi középsőmiocén-Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. 101: 91-102. KORECZNÉ LAKY, I. (1985): A Kelet-Borsodi-medence Ottnangi képződményeinek Foraminifera vizsgálata - Geologica Hungarica Series Palaeontologica Fasciculus 48: 179-221. NAGY, L.-né (1969): A Mecsek hegység Miocén rétegeinek Palynologiai vizsgálata - Palynological elaborations the Miocene Layers of the Mecsek Mountains - Annales Instituti Geologici Hungarici 52(2): 237-537. NEVESSKAIA, L. A. et al. (1987): History of Paratethys - Annales Instituti Geologici Publici Hungarici 70:337-342. NEWTON, E. T. (1875): On Tasmanite and Australian „White СоаГ-Geol. Mag. 2: 337-342. 44