Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)
Sütőné Szentai Mária: A Tasmanites zöldalga fáciesjelző szerepe az olaszországi Camerino és a magyarországi Pannon-medencében
FOLIA HISTORICO NATURALIA MUSEI MATRAENSIS 1994 19: 37-45 A Tasmanites zöldalga fáciesjelző szerepe az olaszországi Camerino és a magyarországi Pannon-medencében SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA ABSTRACT: (Facies marking function of the Tasmanites respectively Pachysphaera sea green-algae in Italian Camerino and Hungarian Pannon Recesses.) We found identical Tasmanites sp. species in the schlier formations of Carpathian-Baden stage in the Borsod Recess and Transdanubia as well as in the schlier layer of Italian Camerino Recess, which could be identified with the present time living Pachysphaera pelagica OSTENFELD species. Together with this species other Tasmanites, Tytthodiscus and Crassosphaera species can be found with other saltwater Dinoflagellates, Acritarch and Incertae sedis residues. Bevezetés Magyarországon a Salgótarjáni Barnakőszén Formáció feletti slir képződmények (Borsodi-medence) valamint a dunántúli (Inota-87), és a mecseki Tekeres-1 és Zengővárkony-59. sz. fúrás Kárpáti (régebben Helvét) képződményei Szervezvázú mikroplanktonban gazdag együttest őriztek meg. E fajokban gazdag együttesből a Prasinophyceae családba tartozó ma is élő Pachysphaera pelagica valamint a Pachisphaera marshalliae fajokat emeljük ki azért, mert egy távoli, olaszországi slir fáciensben szintén jelen voltak. Azonos idejú, vagy közel azonos idejű előfordulásuk egy bizonyítéka a Paratethys déli és északi ágának az összefüggésére, vagyis e fajok és más, velük együtt élt dinoflagellaták globális szintjelző értékének a kiemelésére. A ma élő Pachysphaera és a fosszilis Tasmanites nemzetség azonosításáról A Pachysphaera nemzetséget már a múlt században (1871, 1875, 1899) figyelték meg az Atlanti óceán felszíni vizeiben tavasztól őszig, amikor a planktonban gazdagon tenyésztek. Biológiájukat és ökológiájukat BOALCH, G. T. és PARKE M. (1971) ismertette részletesen. A fosszilis Tasmanites nemzetséggel való azonosításukra D. WALL (1962) és BOALCH and PARKE (1971) is részletesen kitérnek. A fosszilis fajok leírásai között az általunk megfigyelt fajok nem szerepelnek (A. EISENACK 1957, CHARLES J. FELIX 1965) de ez nem zárja ki azt a tényt, hogy időközben már leírásra kerültek. Ezért egyenlőre a ma élő fajnevet jelezzük, zárójelben megjegyezve a Tasmanites nemzetséghez való tartozásukat. A Pachysphaerák életmódja kettős fázisú, egy mélytengeri phycoma és egy mozgó, ostoros állapot. A phycoma fázis sporopolleninből áll, tehát ez fosszilizálódhat. (1. ábra). BOALCH and PARKE két fajról írnak, az egyiken a fal pórusai, ill. a tubulusok egyenlő nagyságúak (P pelagica), míg a másiknál a sűrűn elrendezett pórusok, ill. tubulusokon kívül ritkább elrendezésben nagyobb pórusok, ill. tubulusok is vannak, és ezeket jelzik P. marshalliae fajként. Már D. WALL (1962), de A. EISENACK (1957) is jelzik a Tasmanites és Leiosphaeridia fajoknál keresztezett nikolokkal, polarizált fényben kereszt alakú kioltásukat, (bár ezt D. WALL csak a Tasmaniteseknél jelzi). Magam ezt a jelenséget a Pachysphaera fajoknál tapasztaltam (III. Tábla 2. ábra). A Pachysphaera ill. a Tasmanites fajok jegyzéke a magyarországi fúrásokból: Balaton-31. sz. fúrás 98,0 -724,0 m Bánhorváti-24. sz. fúrás 45,2-45,3 m Bélapátfalva-3.sz. fúrás 266,0 m Dubicsány-31. sz. fúrás 78,5-79,5 m 37
