Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Szakáll Sándor–Földvári Mária–Kovács Árpád: Foszfátásványok a recski és a parád-parádfürdői ércesedésekből

10. ábra. Crandallit zömök kristályai. Parád-Parádfürdő, Hosszú-bérei timsós külfejtés. (HOM 21975) Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel. Fig. 10. Crandallite, stubby crystals. Parád-Parádfürdő, Hosszú-bérei Hill, aluminous opon minig. (НОМ 21975). Scanning electron micrograph. 3. 4. Parád-Parádfürdő, Etelka-táró Koch (1966), innen említi a térségből az első foszfátásványt, a wavellitet. Az újabban gyűjtött minták vizsgálata során kiderült, hogy a wavellit nem ritka ásvány e lelőhelyen. A tekérkvarc üregeiben fél cm-t elérő sugaras-tűs halmazait, illetve gömbös képződményeit lehet megfigyelni. Kíséretében az epigén ásványok közül ritkábban variscit, crandallit, gyakrabban goethit, jarosit és gipsz jelenik meg. A variscit szürkésfehér, opálosan áttetsző fél mm-es gömbökben, gömbös felszínű kérgekben figyelhető meg. Amíg a wavellit törési felülete tűs-sugaras szerkezetű, addig a variscit gömböké tömött és enyhén kagylós. A kristályokban az EDX vizsgálat az Al és P elemeket mutatta ki. A röntgen-pordiffraktométeres felvételen (IV. táblázat), a kvarc mellett nemcsak a variscit, de a crandallit reflexiói is jól azonosíthatóan megjelentek. A variscitnek 30 reflexióját lehetett azonosítani jó egyezéssel a 25-18-as (variscit-20) JCPDS adatkártyával. 3. 5. Parád-Parádfürdő, Hosszú-bérei timsós külfejtés Az erőteljesen bontott vulkánit kvarc-ereiben a következő ásványtársulást figyeltük meg. A kvarc cm-t elérő oszlopos kristályokban, nemegyszer jogarkvarcként jelenik meg. A szulfidok közül leggyakoribb a pirit, ritkább a fakóérc és a szfalerit. A barit táblás, 2-3 cm-t elérő kristályai nem ritkák. Egy alkalommal baritba nőtt tűs piritet is észleltünk. Az epigén folyamatok során jarosit, gipsz és agyagásványok mellett kis mennyiségben 30