Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Szentgyörgyi Péter–Vizslán Tibor: A Tardonai-dombság emlős (Mammalia) faunája

PÁROSUJJÚ PATÁSOK-ARTIODACTYLA A 8 hazai faj közül 4 fordul elő. Susscrofai Általánosan elterjedt, állománya fokozatos növekedést mutat a területen. Capreolus capreolus A leggyakoribb nagyvad, az egész területen egyenletesen elterjedt. Cervus elaphus A nagyobb erdőkben mindenütt előfordul, de ritkább mint az őz. Ovis misimon A vadászok figyelték meg és ejtettek is el néhány példányt a területen Parasznya, Pereces és Tardona környékén, ezek a példányok a Bükkből kóborolhattak el. • IV. Összefoglalás, természetvédelmi problémák A Tardonai-dombságról előkerült 50 emlősfaj a hazai fajoknak közel 60%-a. Védettségét tekintve 26 védett, 2 fokozottan védett, veszélyeztetettség (Vörös könyvi helyzete) szempontjából kipusztult illetve eltűnt 1 faj, közvetlenül veszélyeztetett 1 faj, aktuálisan veszélyeztetett 5 faj. A területen az észak-magyarországi-középhegység dombvidékeire jellemző emlős fauna él, de alföldi színező elemek (üregi nyúl, közönséges hörcsög) is megtalálhatók. A Sajó balpartján elhelyezkedő hasonló természeti adottságú és nagyságú Putnoki-dombság - ahonnan eddig 55 emlősfaj került elő - emlősfaunájával összehasonlítva megállapítható, hogy a két dombvidék közös fajainak száma 47. A Tardonai-dombságban a Putnoki-dombsághoz képest új fajok a szőröskarú denevér, az üregi nyúl és a muflon. Kutatómunkánk során alig észleltünk szándékos emlős pusztítást (a vadászat a területen szinte kizárólag a nagyvadakat - párosujjú patásokat - érinti). Az élőhely védelem terén viszont több esetben tapasztaltunk kedvezőtlen jeleket (rétek, erdők felgyújtása; öreg odvas fák kivágása; templom tornyok, padlások lezárása illetve nem megfelelő időpontban végzett renoválása), az ilyen nem kívánatos jelenségek kedvezőtlenül hatnak az emlősfaunára. Ezen káros tényezők teljes illetve részbeni kiküszöbölésével az emlősfauna gazdagodása várható. A továbbiakban is figyelemmel kísérjük az emlősfauna alakulását és lehetőség szerint élve fogó csapdák segítségével igyekszünk az egyes kisemlős fajok ökológiai igényeit megismerni. IRODALOM 1. CZÁJLIK P. (1986): Dr. Véghelyi Lajos gyűjteménye faunisztika: adatok Magyarország gerinces faunájához П. (Mammalia Insectivora, Chiroptera). Fol. Hist. nat. Mus. Matr., 11: 139-153. 2. ENDES M.-HARKA Á. (1987): A Heves-Borsod síkság gerinces faunája Eger 1987. pp. 103. 3. FÖLDI E. (szerk.) (1980): Magyarország földrajzinév-tára II. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kartográfiai Budapest pp. 71. 4. GOMBKÖTŐ P. (1992): Az Északi-Középhegység keleti felének denevér - faunisztikai felmérése és védelmére tett javaslatok Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Eger szakdolgozat pp. 90. 208