Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

János Hír–Onur Özbek: Review Of Karst Research In Western Taurus (Turkey)

sea caves Marmaris sea cave, Karaada sea cave. In 1990 some Chechoslovakian cpeleologists explored some caves near Finike where they found sumps at the ends (SCHMIDT,* 1991). Most of these caves are near or exactly at the subterranean outlets which mix the sea water and their outlets are belived to be the final parts of the long subterranean karst water nets. CONCLUSIONS Turkey is comprised by carbonate rocks from Paleozoic to Cenosic and the karst covers nearly one third of the country. In result of the compilation of the speleological studies in the past, an inventory was adapted to make correlations with the tectonic movements and the karstic formations. As it is obvious from the maps presented in the article, the karstic formations are condensed near the faults (Fig. 1., 4., 6.). On the Mediterranean Coast there lies an important number of karstic fissures where spring waters mix the sea. According to hydrogeologists these springs are parts of huge karst water systems. From this inventory we can deduce the fact that nearly 80% of the caves on Western Taurus Mountains lie in Mesozoic limestones. Cave formations can be found on the belts as high as 2000 meters above sea level. The length of these karstic cavities may be about 800 meters (fig. 3.) In contrast to the Central Taurus karst where karstic cavities can be found as deep as 1000 meters on the West Taurus the deepest cave is 102 meters. To obtain certain information about tectonic-karst formation correlation, the ages of the rocks, the depth of the karst and subterranean karst water net etc., further studies must be made. ACKNOWLEDGEMENTS The authors wish to express their thanks to Dr. Sargun Tont and Dr. Temucin Aygen and Dr. Serdar Bayari for their worthy advicec in the preparation phase of this article, and to the leadership of the Mátra Museum for the possibility of the publication. Áttekintés a Nyugati -Toros -hegység (Törökország) karsztjának kutatásáról Törökországban a karsztvidékek és a barlangok vizsgálatának előzményei az 1800-as évekre nyúlnak vissza. A tudományos igényű kutatásokat Temuçin Aygen (Temudzsin Ajgen) geológus kezdte el századunk ötvenes éveiben. Rajta kívül számos külföldi expedíció is értékes feltárómunkát végzett. Számítások szerint az ország területének egyötöde karsztvidék. Ennek jelentős része a Toroshegység vonulatában található. A hegység kőzettani felépítésében meghatározóak a karbonátos kőzetek, melyeknek képződése a devontól az eocénig tartott. A Nyugati- Torosban találjuk a legszebb, legjellegzetesebb karsztjelenségeket is. Az eddigi kutatások is jórészt ide koncentrálódtak. A terület hidrológiai szerkezetében alapvető fontosságúak azok a nagykiterjedésű tavak (Beysehir, Egirdir, Burdur), melyek a hegység fővonulatától É-ra esnek. A tavak vize víznyelőkön keresztül jut a karsztba és egy számos részletében még ismeretlen rendszeren átjutva a hegység déli oldalán bővizű karsztforrásokban lát újra napvilágot. A források három csoportba tömörülnek: 1. Pinarbasi -Kirkgözler csoport 2. Olukköprü csoport 3. Dumanli csoport A török kutatók szerint a Dumanli-források a világ legbővizűbb karsztforrásai, átlagos hozamuk 50 m3/ sec, és ez a hozam nem mutat ingadozást az év csapadékos és száraz periódusaitól függően. Több közülük ma már erőművet működtet. 18