Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Fazekas Imre: Az Agriphila geniculea Haw. és az A. tolli Bl. magyarországi elterjedése (Microlepidoptera: Crambidae)

lács (XM99), Szigliget (XM88) Tihany (YM19), Balatonfüred, Koloska-völgy (YN10), Herend, Szolimány-hegy (YN02) Olaszfalu (YN23), Öskű (BT72), Nadap (CT13), Törökbálint (CT45), Budapest (több lelőhely); Márton-hegy, Mátyás-hegy, Kamaraerdő, Sas-hegy (CT46, CT56, CT45, CT56), Szentendre, Kada-csúcs (CT58). Északi-középhegység: Mátraháza (DU20), Párád (DU20), Rózsaszentmárton (DT09), Noszvaj (DU51), Eger, Szépasszony-völgy (DU50, Bükk, Harica-völgy (DU63), Jósvafő (DSU67), Zempléni-hegység, Rostalló (EU36) Alföld: Pécel (CT61), Tass (CT51), Rácalmás (CT41), Kunszentmiklósd (CT51), Gerla (ES17) Gyula (ES26). Az A. geniculea és az A. tolli hazai áreájának elemzése Az A. geniculea lokális lelőhelyei Nyugat-Magyarország hűvös, nedves, 900-700 mm csapadékú, évi 8-9 °C átlaghőmérsékletű, a Kelet-Alpesektől felerősített szubatlanti hatású területein vannak, de néhány Kárpát-medencei perem populáció a Balaton mentén és az ÉszakiBakonyban is felbukkan. A demotópok döntően a dombvidéki- és hegyvidéki bükkös- és gyertyános tölgyes klímaövben találhatók. Úgy tűnik, hogy az A. geniculea nem lép be a Kárpát-medencei klimazonális cserestölgyes övbe, kivéve a Bakonyt, ahol helyenként (pl. Olaszfalu, Szigliget) szimpatrikus az A. tolli pelsonius-sza]. Magyarország más területein a két taxon igazi vikariánsként jelenik meg. Az A. tolli pelsonius populációk Kárpát-medencei aggregálódási területe az ökológiailag igen heterogén képet mutató Magyar-középhegység, a Matricum. A Dunántúlon főleg a cseres tölgyes zónában (Quercetum-petraeae cerris) 250-450 m-es magasságban, illetve a karsztbokorerdőkben (Cotino-Quercetum pubescentis), valamint a lejtősztyeppéken és sziklagyepekben találjuk a jellegzetes demotópokat. Hasonló demotóp elhelyezkedések figyelhetők meg az Északi-középhegységben is, de itt már megjelenik a Ceraso-Quercetum pubescentis nevű bokorerdőkben is. Az átmeneti éghajlatú (kontinentális-szubmediterrán) magyar alföldi területeken az A. tolli pelsonius igen ritka és lokális. Eddig a kontinentális-pontusi vegetáció kapcsolatokat felmutató löszpusztákról, a sziki tatárjuharos tölgyesekből (Galotello-Quercetum roboris), a tatárjuharos lösztölgyesekből (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris) valamint a szoloncsák szikesekről került elő. Az elmúlt tíz év vizsgálatai alapján az A. tolli pelsonius populációk fokozatosan emelkedő abundanciája figyelhető meg az illír és szubmediterrán hatás alatt álló Mecsek- és Villányihegységben. Itt főleg a cseres tölgyes övben (Tilio argenteae-Quercetum) és részben a gyertyános tölgyes zónában (Helleboro- et Asperulo taurinae Carpinetum) a leggyakoribb. Ritka sőt évekig alig kimutatható a dél-dunántúli molyhos-tölgyes karszterdőkben (Orno-Quercetum pubescentis) és a sziklagyepekben. A Dunántúli-középhegység dolomit kopárosai, amelyek ősi erdőtlen terültek, s különböző posztglaciális vegetációs korszakok reliktumszerű flóráját és faunáját őrzik, szintén a jellegzetes A. tolli pelsonius habitatok közé sorolandók. Ilyen növénytársulás a Cotino-Quercetum pubescentis bokorerdő, ahol a pelsonius a középhegységekben a legnagyobb egyedszámban repül, ugyanakkor a dél-dunántúli szigethegységekkel szemben az utóbbi évtizedben az abundancia csökkenése figyelhető meg. Ebben a Kárpát-medencében extrazonális - más nézetek szerint intrazonális - növénytársulásban az aszályos évek gyakorisága miatt sorozatosan ún. „félsivatagi" klíma alakul ki, s kihathat a A. tolli pelsonius július közepéig tartó preimaginális állapotára. Kárpát-medencei szempontból ökológiailag igen figyelemreméltó, hogy hat szlovákiai habitatban az A. geniculea és az A. tulli pelsonius szimpatrikus előfordulású. Ezek a habitatok 102