Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Sár J.: A Dél- és Nyugat-Dunántúl fakéreg alatt gyűjtött bogarai (Coleoptera)

3. Külső-somogyi flórajárás (Kaposense) Területe a Gamási-hát Ny-i felének kivételével az egész Külső-Somogyi-dombságot magában foglalja, de növényföldrajzilag ide tartozik a Tolnai-hegyhát is. E löszös dombvidékek potenciális vegetációja a sok délies vonást mutató ezüsthársas gyertyános-tölgyes (Tilio-argenteae Quercetum petraeae-cerris) és a mészkedvelő tölgyes (Orno-Quercetum) erdők voltak, melyeknek ma már csak maradványaira lelhetünk. Észak felé fokozatosan a pannon xerotherm vegetáció képviselője a löszpusztarétek (Salvio-Festucetum rupicolae) foltján találhatók. A terület K-i és ÉK-i peremén alföldi jellegű tölgyesek maradványai húzódnak. Mára már sok helyütt kultúrterületek váltották fel a hajdani vegetációt, melynek csak foltokban találunk képviselőjét. 4. Mecseki flórajárás (Sopianicum) A Zselicben, a Tolnai-hegyhát nagyobb részén, a Pécsi-síkságon és a Villányi hegységen kívül felöleli a Mecsek és Tolna-Baranyai-Dombság mezorégióit, vagyis a Mecsek-hegységet, a Völgységet, a Szekszárdi-, Geresdi-, és Baranyai-dombságokat. A flórajárás magját képező Mecsek-hegység geológiai felépítéséből és geomorfológiai sajátosságaiból adódóan délies elemekben bővelkedő változatos flórának nyújt termőhelyet. A hegység savanyú talajt adó permi vörös homokkőből, mezozóos palákból és homokkőből felépülő területén a D-i lejtőkön cseres-tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), a legmeredekebb, köves helyeken sziklaerdők (Tilio argenteae-Fraxinetum), É-i kitettségben pedig mészkerülő tölgyesek (Castaneo-Quercetum) és acidofil bükkösök (Deschampsio-Fagetum) tenyésznek. Mezozóos mészkövekből felépülő részein, a D-i expozíciójú karsztos lejtőkön nagyon gazdag alj növényzetű karsztbokorerdők (Inulo spiraeifoliae-Quercetum pubescentis) élnek, amelyeket a pusztafüves gyepek (Cleistogeno-Festucetum rupicolae baranyaense) tarkítanak. A kisebb hajlású lejtőkön mészkedvelő tölgyesek (Rusco-Omo-Quercetum) húzódnak. Az É-i lejtőkön nagy kiterjedéső gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum) uralkodnak. A leghűvösebb, legcsapadékosabb tetőkön és az északias lejtőket a szerémségi Fruska-Goráéhoz hasonló bükkerdők társulása (Hellobero [odoro] - Fagetum fmecsekense]) jellemzi, s ugyanitt a szűk völgyekben szurdokerdők (Scutellario-Aceretum mecsekense) teszik még változatosabbá a vegetációt. A hegység alacsonyabban fekvő D-i lejtőinek jelentős társulása a balkáni cseres-tölgyeshez hasonló ezüsthársas-tölgyes (Tilio arganteae-Quercetum petraece-cerrís) erdőtípus is. Pécs és Zengővárkony határában másodlagos gesztenyések is élnek. A Mecseket körülvevő dombságok növényzete ugyan a Mecsekéhez hasonló, de délies elemekben fokozatosan elszegényedő. 5. Villányi flórajárás (Harsányense) Területileg megegyezik a Villányi-hegység mikrorégiójával. A meredek D-i lejtőkkel kiemelkedő, mezozoós mészkövekből felépült és alacsonyabb részein lösszel fedett hegyvonulat legjellemzőbb növényzete a 442 m magas Szársolyó-hegy területén található. Itt - és kisebb foltokban a Tenkes- és Fekete-hegy területén is - a meredek, kopár D-i karsztos lejtőkön a mozaikszerűen elhelyezkedő száraz mészkőszikla- és hasadékgyepek (Sedo [sopianaeJ-Festucetum dalmaticae, Asplenio rutae-murariae-Melicetum ciliatae) és ritkás karsztbokorerdők Inulo spiraeifoliae-Quercetum pubescentis), valamint enyhébb, lösszel borított lejtők pusztafüves lejtősztyeppjein (Cleistogeni-Festucetum rupicolae baranyaense) már külső habitusukban is a Dalmáciai partvidékek növényzetét idézik. A Szársomlyó lösszel fedett, hűvösebb klímájú, É-i lejtőjén igen sajátos összetételű ezüsthársas gyertyános-tölgyes (Asperulo taurinae-Caerpinetum tilietosum argenteae) erdő található. Hazánk eme legdélibb fekvésű, s ezért a legtöbb délies flóraelemnek otthont adó hegyvonulatának É-i lankáin a gyertyános-tölgyesek (Asperulo taurinae-Carpinetum), D-i lejtőin pedig a mészkedvelő - és cseres-tölgyesek (Rusco-Orno Quercetum petraeae-cerris) képezték a vegetációt, mígnem szőlő és földművelés céljából ki nem irtották. 82