Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Bihari Z.–Gombkötő P.: Az Északi-középhegység denevérfaunisztikai felmérése

Egyes fajokról sok adat, másokról csak néhány megfigyelés szól. Ez alapján azonban nem lehet kijelenteni azt, hogy az egyik faj gyakori, a másik ritka. Ezeket az anomáliákat a következők okozhatják: Egyes fajok olyan életmódot folytatnak, hogy az általunk alkalmazott módszerekkel nem észlelhetők. Itt elsősorban az odúlakó fajokra kell gondolni. Pl. Myotis dasycneme, Nyctalus leisleri, stb. Ezen fajok előfordulását más módszerekkel (pl. hálózassál, detektor alkalmazásával) lehet felderíteni. Megfigyelhető, hogy azokon a helyeken ahol hálózás is történt, ugrásszerűen nőtt a felfedezett fajok száma. Pl. DU 10, DU 51, DU 62, EU 23, stb. A külföldön már gyakorlatban is használt ún. „Bat-detector" alkalmazásával a hálózás nem túl egyszerű, de jó módszere is kizárható (ha a kutatás célja faunisztikai jellegű). A hang alapján nagy pontossággal és gyorsan feltérképezhető egy-egy terület denevér-faunája. Egyes fajok télen, vagy nyáron nem azonos gyakorisággal fordulnak elő. így pl.: a korai és kései denevér nyáron általánosan elterjedt, míg télen csak nagy szerencsével akadhatunk rá, mivel közvetlenül a barlangok bejáratánál, gyakran észrevehetetlenül elbújva a repedésekben valamint faodvakban és épületek zugaiban stb. Sok faj barlangokban telel ugyan, de eldugott résekben, vagy nagyon magasan, így legtöbbször észre sem vehető (pl. pisze denevér). Sok faj nehezen határozható, mert pl nagyon magasan van és nem jól látszik, vagy felébredve repdes. A közönséges és hegyesorrú denevér egyrészt nagyon hasonlítanak egymásra, másrészt kevert állományokat is alkotnak. így nem lehet biztosítani és egyértelműen elkülöníteni a határozás során egy-egy nagyobb kolóniát. Ezt, mint látható volt egy olyan ábra szerkesztésével küszöböltük ki, melyen mindkét faj elterjedése együtt látható. A legtöbb fajt (pl.: Pipistrellusok) csak úgy határozhatjuk meg, ha kézbe vesszük. Ez természetesen egy téli álmot alvó példány esetében nem megvalósítható. Végezetül tehát azt állapíthatjuk meg, hogy ha egy denevérfaj elterjedését vizsgáljuk, akkor kevés a már létező adatokra támaszkodni. Figyelembe kell venni az állat életmódját, a felmérés során alkalmazott módszereket, és ezekre építve - természetesen nem utolsó-sorban a korábbi tapasztalatok alapján - állapíthatjuk meg csupán egy faj gyakorisági, elterjedési viszonyait. Összefoglalás Több éves (1988-1992) kutatás eredményeit foglalja össze dolgozatunk. Célunk az volt, hogy egy állapotfelmérést végezzünk az Északi-középhegység Zagyvától keletre eső területén. Több éves kutatásaink során jutottunk arra a következtetésre, hogy ha a denevéreket védeni akarjuk, akkor első lépéseként fel kell mérni a jelenlegi előfordulásukat és egyedszámukat. Dolgozatunk fő vázát alkotják a saját ill. más kutatók adatai alapján elkészített, fajonként ábrázolt elterjedési térképek. Az adatok feldolgozásakor fény derült arra, hogy szintevalamenynyi faj élőhelye és egyedszáma megfogyatkozott. A területen előforduló denevérfajok közül katasztrofális a helyzete a Rhinolophus euryale-пак, és a Minipterus schreibersi-nek. Nagy egyedszámban és sok helyen előforduló közönséges fajnak számít a Myotis myotis, Myotis blythi, Plecotus austriacus, Eptesicus serotinus, Nytalus noctula és a Pipistrellus pipistrellus. A többi faj ritkábban fordul elő, de más módszerekkel és gyakrabban végzett megfigyelésekkel több lelőhelyről is kimutathatók lennének, vagyis a hazai denevérállomány több figyelmet érdemelne. 188