Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Bihari Z.–Gombkötő P.: Az Északi-középhegység denevérfaunisztikai felmérése

19. ábra Barbastella barbastellus SCHREBER elterjedése a vizsgált területen Plecotus auritus LINNE VÁSÁRHELYI szerint „leggyakoribb denevérünk". Ő azonban nem különbözteti meg a két Plecotus-fajunkat. így valószínűleg adatai mindkét fajra vonatkoznak. A következő lelőhelyekről ismerteti adatait: Jávorkút, Lillafüred, Diósgyőr, Ujmassa, Ómassa, Garadna-völgy, Bánkút, Szentlélek, Felsőtárkány, Eger, Miskolc, Kecske-, Szeleta-, Kapuszta-féle-, Herman Ottó-barlang. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a két bükki lelőhelyről, a Róka-lyuk és a Kecske-lyuk-barlangból származó példányai találhatók. ENDES (1991) telkibányáról írja le telelő példányát. Előfordulását CZÁJLIK jelzi a Csörgő-völgyből (1986), de talált ugyanott harkályodúban is egy példányt (1980). Innen még további két előfordulását is feljegyzik (1981-84). Barlangi előfordulását még KOVATS (1989) a Leírási-Vizes-barlangban említi. Felsőtárkányban nyáron végzett hálózások alkalmával kerültek meg példányai (20. ábra). Valószínűleg hálózassál több helyről kimutatható lenne, de a vizsgált területen mindenképpen a legritkább fajok közé tartozik. Nyugat-Európában általában elterjedt, de sehol sem tömeges. Helyenként erősen veszélyeztetett. Mind európai, mind világállománya csökkenőben van. 184