Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Szakáll S.–Kovács Á.: Szulfidos ércinkáció Rakacaszendről

A goethit földes vagy vaskobak megjelenésű, ennek gömbjei pár mm-esek. Nem ritkák az idiomorf pirit-kristályok után képződött goethit pszeudomorfózák. A legnagyobbak mérete eléri az 1 cm-t, melyek pentagondodekaéderes termetűek. A Mn- ásványokat - az elvégzett röntgendiffraktométeres vizsgálatok alapján - két faj képviseli. A piroluzit pár mm vastag erekben és mm-es táblás kristályokban jelenik meg (13. ábra). A ranciéit laza földes halmazokban vagy nyalábos képződményként észlelhető. A kvarc ritka tagja a paragenezisnek, cm-t elérő zömök kristályai tejfehérek, lapokban szegények. Csupán a (1010) és (1011) forma határolja a kristályokat. A malachit mm-es tűs-sugaras nyalábokban, illetve tűkből összeálló gömbös halmazokban fordul elő ritkán. A rakacaszendi ércnyomokkal kapcsolatosan két kérdés vetődik fel; kapcsolhatjuk-e a térségben ismert más szulfidos ércindikációk valamelyikéhez, illetve ad-e valamilyen bizonyítékot az ércanyag származásával kapcsolatosan. A térség szulfidos parageneziseivel összehasonlítva, a rakacaszendi polimetallikus ércindikáció csupán csak a rudabányai vasércvonulatban talált szulfidos paragenezisekkel vethető össze. A hozzá legközelebbi Martonyin például szinte az összes itt megismert szulfid megtalálható, kivéve a szfaleritet. A rakacaszendi polimetallikus ércnyomokat - hasonlóan Martonyihoz, Tornaszentandráshoz, a Telekesi-völgyhöz és Rudabányához - a regionális metaszomatikus folyamatok egyik megnyilvánulásának tarthatjuk. Az ércanyag származásával kapcsolatban is nyújt új információkat. Tudjuk, hogy ez a probléma milyen sok megválaszolatlan kérdést okozott a rudabányai ércvonulatban (CSALAGOVITS, 1973). NAGY (1982) talált káliföldpát (szanidin?) kristályokat rudabányai szulfidokban. Szerinte ez viszonylag magas képződési hőmérsékletet és savanyu magmás képződményt jelez a szulfidok kiválása szempontjából. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy ezek az ásványok képződhettek üledékes kőzetek diagenezise során is. A kérdés eldöntéséhez az ortoklász további - elsősorban folyadékzárvány - vizsgálatára van szükség. A szulfidok megjelenése nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy GATTER (1987) folyadékzárvány-vizsgálatai alapján a térség harántrepedéseiben nagy klorid-ion koncentrációjú oldatokra utaló nyomok találhatók, melyek elősegíthették a fémionok mobilizálódását. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki a Mn-ásványok RTG-vizsgálatáért az ELTE Ásványtani tanszék munkatársainak és az ortoklász TEM-vizsgálatáért Dódony Istvánnak (ELTE). Megköszönjük Gatter Istvánnak (ELTE) a kézirathoz, a polarizációs mikroszkópi vizsgálatokhoz és néhány következtetéshez nyújtott tanácsait. Irodalom BÖJTÖSNÉ VARRÓK K. (1973): Az észak-magyarországi paleozóos képződmények geokémiai vizsgálata. MÁFT Évi Jel. az 1971. évről. 91-99. CSALAGOVITS I. (1973): A Rudabánya környéki triász összlet geokémiai és ércgenetikai vizsgálatának eredményei. MÁFI Évi Jel. az 1971. évről. 61-91. CSÁKI F. (1976): A Csereháti-dombvidék paleozóos képződményeinek komplex földtani vizsgálata. Egyetemi doktori értekezés. Kézirat. ELTE. GATTER I. (1976): A Rudabányától ÉÉK-re levő Telekesi-völgy kalkopirit, hematit, mangánérc indikációinak ásványtani - ércteleptani vizsgálata. Szakdolgozat. Kézirat. ELTE. 14