Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)

Varga, A.: In memoriam Jablonkay József (1895–1992)

Eredeti családi neve STAHULJÂK volt, az idegen hangzású nevet 1943. 04. 21-én belügyminiszteri engedéllyel JABLONKAY-ra változtatta (tekintettel őseink szülőföldjére: Jablonka, Alsókubln Arva-vármegyében), az y-t a vitézségi érmére való tekintettel, kéretlenül adták. Kevesen tudják, hogy az 1956-os eseményokkor kiégett Természettudományi Múzeum Állattárának Baross ut 13 szám alatti épületét б hozatta helyre. Erről a hatalmas műnkéről így írt "a természettudományi és állattári székházat én hozattam helyre, mint akkor még aktív tervezője az Ipartervnek, még pedig önkéntes jelentkezéssel, mert a kijelölt tervező kollégák egyike sem merte vállalni, annak siralmas állapotát látva. A közel 3 esztendőt igénybe vevő helyreállítással egyben a volt 3. emeletre a negyediket is terveztem és liftet is építettem a székházba." 5zóban ezeket így emlegette "siettem segíteni a barátaimnak". 1937-öta tagja a Magyar Rovartani Társaságnak, itt különféle tisztségeket töltött be: számvizsgáló 1946-ban és 1947-ben egy-egy évre, 1949-ben három évre, választmányi tag 1953-ban két évre és 1955-ben egy évre, 1973. január 19-én eredményes munkásságának elismeréseképp a Frivaldszky emlékérem ezüst fokozatát adományozták neki. Élete során hazánk számtalan tájegységén megfordult, de gyűjtött Romániában (Radnai-havasok, Unőkő), Csehszlovákiában (Magas-Tátra, Bártfa környéke, Szilicei-fennsík), Németországban. 1911-14 közötti pozsonyszentgyörgyi adatait HRUBI (1964): Prodromus Lepidoptera Slovenska (Bratislava) is közli (49 fajt csak б fogott - itt még JABLONKAY (STAHULJAK) néven idézik). Levelező és cserekapcsolatban állt sok külföldi kollégájával: Argentina, Ausztrália, Kanada, Lengyelország, Kelet- és Nyugatnémetország, Románia. Res7let.es munkanaplójának, amit a múzumba kerülése óta lelkiismeretesen vezetett, a legutolsó bejegyzése így szólt: "1901. IV. 22. szerda. 5.40 főtés, gyűjteményrendezés 13.40-ig. Szemromlás miatt nem tudok tovább dolgozni. Pestre haza 17.40." Amikor elbúcsúzott így magyarázta visszafordíthatatlan döntését: "Nem akarom tönkretenni, amit létrehoztam." Látása nem javult az elkövetkező esztendők során. Az évek múlása csupán testi erejét gyengítette, szellemi frissességét élete utolsó percéig megőrizte. 1992. június 8-án eltávozott közülünk, pótolhatatlan ört hagyva maga után. Hivatástudata, munkaszeretete, határtalan lelkesedése a múzeumi gyűjteményekért - példamutatás az utódoknak. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük. MEGJELENT DOLGOZATAI JABLONKAY, J. (1964): Bericht über die Macrolepidopterensammlungen im Jahre 1963 in der Umgebung von Eger und in dem Bükk-Gebirge - Heves megyei Múzeumok Közleményei, Eger, 2: 55-104. JABLONKAY, J. (1964): Az Erannis ankeraria STGR. előfordulása a Bükk-hegységben - Fol. Entom. Hung., 17(16): 240-241. JABLONKAY, J. (1965): Megemlékezés Reskovits Miklósról - Fol. Entom. Hung., 18 (1): 1-3. JABLONKAY J. (1965): Beschreibung einer neuen Subspecies von Erannis ankeraria STGR. und Bericht über die Macrolepidopterensammlungen im Jahre 1964 in der Umgebung von Eger und im Bükk-Gebirge - Fol. Entom. Hung., 18(31): 521-550. 7