Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Szakáll, S.–Kovács, Á.: Adatok a Cserhát és a Karancs-hegycsoport ásványainak ismeretéhez
felületek is megjelenhetnek (2. ábra). A legnagyobb oszlopos termetű pirit kristályok meghaladják az 1 cm-t, s mint ilyenek kárpát-medencei vonatkozásban a legszebbek. Teljesen hasonló típusű oszlopos piritet ismerünk Gyongybsoroszi ércteléreiből is, csak kisebb méretben (SZAKÁLL, 1904) P kérgek formájában. Pirit, barit, kalcit Karancslapujtöröl Л községtől keletre található Bobonyéri (egyes források szerint Bobonyíri ) kőfejtőben a karancsberényinél ismertetett páragenezishez teljesen hasonlót találtunk. ODOR (1961) szakdolgozatában érintőlegesen foglalkozik a kőfejtő ásványaival, közülünk már említi az idiomorf kristályokban megjelenő piritet és kalcitot. Az elhagyott kőfejtőben, az andezit repedéseiben vékony erekben a következő - véleményünk szerint hidrotermás eredetű - ásványokat találtuk: uralkodó a kitöltésekben a kalcit, mely több habitusban megjelenik. Legtöbbször (01Î2) forma által határolt, lapos, fehér vagy víztiszta romboéderekben, melyek elérik az 1 cm-t. Nem ritka я sárgás, mm-es, az (10Ï1) forma által határolt romboéderekben észlelhető ankerit, mely teljesen hasonló megjelenésű a karancsberényihez. A pirit már ritkább és a karbonátok felületén néhány mm-es oktaéderes, vagy oktaéder-hexaéder kombinációkban megjelenő kristályokban figyelhető meg. Nagyon szépek ez oktaéderes kristályok által alkotott kristályhalmazai. A piritbői képződhetett a legtöbb esetben a goethit, mely legtöbbször porszerű bevonat, vagy kérgek alakjában van jelen a paragenezisben. Nem mondható ritkának a goethit pirit után pszeudomorfózája sem, nemegyszer az idiomorf pirit kristályok bomlottak el geothitté. A társulás általunk észlelt legritkább ásványa a barit, mely tejfehér, cm-t elérő vastagtáblás kristályokként fordul elő. Lapokban szegények kristályai, magunk csak a (001) és (110) formákat figyeltük meg rajtuk. A karancsberény1 és a karancslapujtői kőfejtőből megismert társulás hidrotermás eredetű. Külön figyelemre méltó az adulár megjelenése, mely - mint már említettük - a Kárpát-medencében a miocén vulkánitokban megjelenve legtöbbször polimetal 1 ikus érctelepek "indikátor-ásványa". PolImetalUkus ércnyomok a Salgótarján-SomoskőúJfalu, Karancs-hegy kőfejtőjéből. A Karancs-hegy ÉSZAKKŐ kőfejtőben előforduló ércnyomok a BO-as évek elején váltak ismertté. Első - adatok nélküli - említése BADINSZKY (1984) írásában történt meg. BADINSZKY (19B6) írásában - nem tudni pontosan milyen vizsgálatok alapján - a hidrotermás eredetű telérkitöltésekből a következő ásványokról tesz említést: dolomit, freibergit, galenit, kalcit, limonit, marmatit, rancleit, kalkopirlt, kvarc, szfalerit, sziderlt. A Magyar Állami Földtani Intézet kutatói BADINSZKY bejelentése alapján megvizsgálták az ércnyomokat a helyszínen, s ezt kiegészítve a minták műszeres vizsgálatával egy jelentésben számoltak be az eredményekről (JÖZSA et al., 19B5). Ebben a jelentésben megállapították, hogy az ércnyomok 5-20 cm vastag hidrotermás telérekhez kötődhetnek. Makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatok alapján felismerték, hogy a telérkitöltést alkotó ásványok között a galenit és a pirit, míg a meddő ásványok közül a kalcit és a kvarc az uralkodó ásványok. Röntgendiffraktométeres vizsgálatok alapján még a következő fázisokról tettek 30
