Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)

Kovács, T.–Hegyessy, G.: Új és ritka fajok Magyarország cincérfaunájában (Coleoptera, Cerambicidae)

Hegyessy G., Kovács T. - Bélmegyer, Határéri főcsatorna, játszótéren ES10 1992.05.15., Hegyessy G. - Tarhos (Doboz felé) Szllas dölft, szántók közt, nincs fa 1 km-en belül ES18 1992.05.15., Hegyessy G., 2. Leptura arcuata PANZER 1793. Szibériai elterjedésíi hegyvidéki faj, a Kárpátok egész vonulatában megtalálható, de seholsem gyakori. Magyarországi első adatáról RACZ (1972) számol be a Sátor-hegységi Nagy-patak völgyéből. SZERENYI (1983) az előző helyről a faj újabb előfordulásáról tájékoztat: Almus glutinosae ill. Filipendulo-petasition növénytársulásban. Szíves szóbeli közlése szerint a faj igen lokális, a fent említett patak völgyének kb. I kilométeres szakaszán található, napjainkig folyamatosan előkerül. Tápnövényként az irodalom a következő fajokat említií Abies, Picea, Pinus, Alnus, Betula, Populus, Tilia, Salix,Ouercus, Ulmus, Acer, Padus. Legtöbb helyen az Alnus szerepel. Rajzási Ideje június-július, különböző virágokon található. Új élőhelye a Soproni-hegységben levő Hidevíz-völgy mind klímájában, mind növényzetében hasonló a Sátor-hegységi előforduláshoz. Több évben való előfordulása itt is stabil populációra enged következtetni. Megemlítendő, hogy a fajt az ausztriai Vörös Könyv mint potenciálisan veszélyeztetett cincért említi, de Burgenland területéről nem ismeri adatát. Adatok : Nagy-patak völgye EU26 1989.06.17. 12-16.30 óra, Rubus spp. és Aegopodium podegraria virágán, 2g 3ó* id. Kovács Tibor, Kovács T.; 1992.06.15., Rosa canlna virágán, lcf, Hegyessy G. - Sopron, Hidegvíz-völgy XN1B 1990.05.26. 11 óra, útszéli növényzeten, ló*, Kovács T.-, 1992.06.16., lo, Ambrus András. 3. Pronocera augusta (KRIECHBAUMER 1B44) Középeurőpa hegyvidékein élő ritka faj. "Faunaterületünk" csak a Keleties Déli-Kárpátokban, valamint Szlovákiában (Pozsony) él. Magyarországi előfordulása a nyugati határszélen várható KASZAB (1971). HEYR0VSKY (1955) és PANNIN, SAVULESCU (1961) Magyarországról említi de CSIKItől (1904) átvett adataik ma már nem hazánk területén találhatók, öreg lucfenyő alsó ágában fejlődik. Innen kopogtatható az imágó, amely igen rövid ideig rajzik július első felében 0EMELT (1966). Cseh és Szlovák gyűjtők szintén száraz lue ágakból nevelik a fajt (szóbeli közlés). Szakonyfaluban a Grajka-patak völgyében száradó lucfarakáson került elő 1 nőstény példány 1992. júliusának első felében délután, napsütéses időben a következő fajok társaságában: Spondylis buprestoides LINNÉ, Arhopalus rusticus LINNÉ, Hylotrupes bajulus LINNÉ, Monochamus galloprovincialis pistor GERMAR, Monachamus sutor LINNÉ, Acanthocinus griseus FABRICIUS. (A Monachamus sutor hazánkból csak néhány pontról ismert hegyvidéki állat, H0RVAT0VICH (1981) is említi Szakonyfaluból). Az élőhelyen nagy kiterjedésű lucosok találhatók, várhatóan a keltetési próbálkozások újabb példányok előkerülését eredményezik. Adata : Szakonyfalu, Grajka patak völgye, erdészház melletti lucfarakáson WM99 1992. 07.09. 16 óra, lg Kovács T. A. Semanotus undatus (LINNÉ, 1758) Szibériai elterjedésű ritka faj. Magyarországon eddig csak Budapestről, Sopronból és Pécsről került elő KASZAB (1971). •Tápnövényei : Abies, Larix, Picea, Pinus. Lárvája elpusztult fenyőfélék kérge alatt él majd bábozódni a fatestbe vonul. Imágó alakban telel át. Az állat áprilistól júniusig kel ki, tápnövényén illetve annak farakásain található DEMELT (1966). A Soproni- és Kőszegi-hegység több pontján előkerült. Csak Picea abiesből tudtuk kimutatni. Rágásképe jellegzetes, jól elkülöníthető az egyéb, fenyőfélékben élő cincérekétfil. A nevelések során a következő fajokkal kelt egyazon ágakból: Molorchus minor LINNÉ, Callidostola aenea OE GEER, Monochamus saltuarius GEBLER. Tápnövénye lehet 5 cm vastag ág de 30 cm .átmérőjű törzs is, melyek mindig jó megtartásúak, nem korhadok. Egy fában több generáció élhet együtt. 182