Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)

Ambrus, A.–Bánkuti, K.: Adatok a Nyugat-Dunántúl Odonata faunájának ismeretéhez

TERMÉSZETVÉDELMI ÉRTÉKELÉS AZ IUCN-besorolás alapján az adott időszakban a térségben gyűjtött és megfigyelt fajok közül legkiemelkedőbb jelentőségű az Ophiogomphus cecilia, mely a kisebb patakok közelében és a Rába mentén egyaránt megtalálható. A Rábán élő erős populációja további alapos vizsgálatot és mindenképpen védelmet igényel. A szomszédos Burgenlandból az elmúlt évtizedben már nem volt friss adata, Nyugat-Európában már régóta tapasztalható általános visszaszorulása (VAN TOL - VERDONK, 1988), ezért érdemelnek különös figyelmet Nyugat-Dunántúli populációi. A gyűjtések alkalmával előkerült másik Gomphídánk az Onychogomphus forcipatus, melynek D- és Ny-európai populációi közel sem mutatnak olyan drasztikus visszaszorulást, mint az előző fajé, nálunk azonban az elmúlt húsz év során erősen megritkult, eltűnt az összes előzőleg iemert lelőhelyéről, és az utóbbi évekig kipusztultnak tekintettük. Burgenlandból eltűnt (hasonlóan az előbbi fajhoz), a Kerka-patak menti népessége 1989 óta ismert (BÂNKUTI, 1989), a Körösök vidékéről van még friss adata (SZILAGYI, CSÓKA-AMBRUS nem közölt), ennyit tudunk biztosan hazai előfordulásáról. Jelen vizsgálat során a Kerka felsőbb vízrendszerén mindenütt előkerült, ahol kerestük. A Leucorrhinia pectoralis - noha vannak még erős populációi Eurónáhan és hazánkban is, sőt az IUCN kategóriák közül sem a legveszélyeztetettebbek közé sorolják - az egész genusra jellemző visszaszorulás miatt szintén szerepel a Berni Egyezmény fokozottan védett fajainak listáján. Igen örvendetes, hogy két lelőhelyről is sikerült kimutatni olyan térségből, ahonnan azelőtt egyáltalán nem volt ismeretes. A Somatochlora flavomaculata általában gyakoribbnak tekintett faj mint a Somatochlora metalllca, ennek ellenére erősen megritkulni látszik, míg az utóbbi faj újabban igen sok lelőhelyről előkerült, nemritkán igen nagy egyedszámban. Ezt tükrözi a flavomaculata IUCN besorolása is (vulnerable), tekintve, hogy egyes európai országokban igen ritka vagy eltűnt, igaz, hogy némely helyen gyakori (Franciaország), vagy éppen újabban jelent meg. Az egyes élőhelyek értékelése során azt tapasztaltuk, hogy a folyóvizek közül a Rába kiemelkedő jelentőségű a népes Ophiogomphus cecilia populációja, valamint a környező területek változatos, gazdag szitakötő faunája miatt. Ugyancsak igen értékes a Kerka felső folyási vízrendszere a nálunk ma már egyedülállóan gazdag Onychogomphus forcipatus népesség miatt, valamint azért, mert egy folyóvízben három Gomphida is él együtt. A Calopteryx virgo igen népes populációja szintén emeli az élőhelyek értékét. Ugyancsak kitűnő élőhely Kőszegen a Szerdahelyi-patak felső folyása, ahol a Cordulegaster bidentatus tenyészik nagyobb számban. Altalánosságban is megállapítható, hogy a Nyugat-dunántúli, hazai viszonylatban kiemelkedően tiszta, folyóvizek szitakötő együttesei alaposabb vizsgálatot érdemelnek. Az állóvizek közül igen értékes a Tormaföldi-patak-tározó a Leucorrhinia pectoralissal és a Coenagrion scitulummal. A Leucorrhinia pectoralis másik élőhelye a Vadása-II tó, mesterséges víztározó, a frissen kialakult élőhelyek "megszokottól" eltérő fajösszetételét mutatja, egyes ritka, speciális igényű, de esetenként terjeszkedni képes faj populációinak nyújt otthont, amíg - általában bizonyos eutrofizáció következtében - tágabb tűrésű fajok át nem veszik a vezető szerepet. Jelenleg faunisztikailag is kiemelkedő jelentőségű (előzetes vizsgálatok az Epitheca bimaculata jelenlétét is kimutatták). Hasonlóan értékes a Máriaújfalusi-tó, szintén víztározó, mely az előzőhöz hasonlóan ugyancsak újkeletű, mesterséges élőhely, kitűnő adottságokkal (előzetes vizsgálatok itt az Epitheca bimaculata rendkívül erős populációjára derítettek fényt - AMBRUS, publikálatlan). A táborozás idején vizsgált (de valószínűleg a többi) Mura-holtág is nagyszerű szitakötő élőhely. Végezetül ehelyütt kívánjuk felsorolni az Európában elfogadott természetvédelmi kategóriákat, valamint a hazai szitakötő taxonok besorolását. IUCN vörös listás kategóriák: E (Endangered = veszélyeztetett): a veszélyeztető tényezők további folyamatos működése következtében a kipusztulás veszélyébe sodort faj - ill. egyéb taxon. Hazai fajaink közül ide tartozik az Aeshna viridis, Gomphus flavipes, Ophiogomphus cecilia, valamint a Leucorrhinia caudalis. V (Vulnerable = sérülékeny): amennyiben a veszélyeztető tényezők tovább működnek, feltehetően a közeli jövőben az "endangered" kategóriába kerül át. 169