Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Bánkuti, K.: A Coenagrion ornatum (Sélys-Longschamps, 1850) és a Coenagrion mercuriele (Charpentier, 1840) lárváinak anatómiai vizsgálata (Odonata)
Fol. Hist-nat. Mus. Matr., 17: 163-166, 1992 A Coenagrion ornatum (Sélys-Longchamps, 1850) és a Coenagrion mercuriale (Charpentier, 1840) lárváinak anatómiai vizsgálata (Odonata) BÁNKUTI Károly ABSTRACT: Anatomical investigation of larvae of Coenagrion ornatum (SÉLYS-LONGCHAMPS, 1B50) and Coenagrion mercuirale (CHARPENTIER, 1B40). Author has made an investigation of larvae of C. ornatum' origined from three localities of Hungary, and C. mercuriale collected in Germany. The size of antenna, body and caudal lamella are demonstrated. Exuviae of C. ornatum are longer, and its caudal lamellae are relatively shorter than those of C. mercuriale. Total length of the first three antennái segments of С orna,tum is relatively longer than that of С cercuriale, although the total length of antenna is the same size in both species. Distinguishing characters are shown in figures. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy cserekapcsolatok révén nemrég sikerült néhány Coenagrion mercuriale exuviumhoz hozzájutnom. így lehetőségem nyílt e faj és a hazánkban is éló Coenagrion ornatum exuviumainak összehasonlító vizsgálatát elvégezni. Az európai határozókulcsok - még az újabban megjelentek is - csak a C. mercuriale-t építik be, olykor azzal a megjegyzéssel, hogy а C. ornatum lárvája nem kellőképpen ismert. Ez bizonyos fokig azzal magyarázható, hogy ez utóbbi fajról az irodalomban mindössze a lárva leírását tartalmazó munka található (HEYMER-PLATTNER, 1969). Ezzel szemben CORBET (1955) foglalkozott a C. mercuriale-val, s leírja annak minden fejlődési stádiumát. A C. mercuriale Európa nyugati részében, elsősorban Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, valamint Észak-Afrikában (Marokkó, Algéria, Tunézia) él, de kisebb számban megtalálható Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Németországban, Svájcban, Ausztriában, illetve elszigetelt populációkat jeleznek Romániából (CIRDEI-BULIMAR, 1965). Mindezt figyelembevéve nem zárható ki a faj hazai észlelése sem. A C. ornatum ezzel szemben Magyarországtól nyugatra már csak elvétve fordul elő, nálunk viszont imágói lassan áramló, kisebb folyóvizek mellől sok lelőhelyről ismertek. A faj lárváját a hazai faunakötet (STEINMANN, 1964) még mint ismeretlent említi, s csak 1992-ben ad hírt annak hazai (nyugat-dunántúli) gyűjtéséről AMBRUS-BÄNKUTI-KOVÄCS (1992). A lárva emellett előkerült még Érsekvadkert mellett, a Lókos-patakból és a Vadkerti-patakból (BÄNKUTI, in print), továbbá Rétságról, a Jenői-patakból és Tolmácsról, a Jenői-patak felsőbb szakaszáról (BÄNKUTI, publikálatlan). Az alábbiakban röviden ismertetem a két faj lárváinak anatómiai jellegzetességeit, valamint néhány olyan mérési eredményt, amely segíthet elkülönítésükben. A C. mercuriale esetében mindössze egyetlen lelőhelyről származó 15 példány vizsgálatát végeztem el, míg a Coenagrion ornatum-nál 3 gyűjtőhelyről 30 példányét. A közlemény végén anatómiai ábrák találhatók, melyek a legfontosabb bélyegeket mutatják (1-13. ábra). COENAGRION MERCURIALE (CHARPENTIER, 1840) Vizsgált anyag: Németország, Észak-Rajna-Westf alia, Kreis Minden-Lübbecke, Stemwede, Drohne, "Tiefenriede". 1989.05.28., 1990.05.12. Leg.: W. CLAUSEN. 15 példány (7 hím, 8 nőstény), exuvium. Testhossz (kopoltyúlemezekkel együtt): 15,0 - 18,0 mm (átlag: 16,5 mm). A nőstények átlagban 0,7 mm-rel hosszabbak. Kopoltyúlemezek hossza: 3,0 - 4,2 mm (átlag:: 3,61 mm). A kopoltyúlemezekkel együtt mért testhossz és a 163
