Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)
Fazekas, I.: A Mátra és a Bükk-hegység Crambinae faunája (Microlepidoptera: Pyralidae)
1969. VIII. 13. (.33); d*, Bánya-hegy, 1965. VIII. 21. (33); ef, Uppony, 1964. VIII. 11. (33); Policentrikus-holarkt4kus elterjedési típus, amelyet több szerző korábban szibériai, sőt "európai" faunaelemnek tartott. A Magyarországon elterjedt politipikus, euryök faj változatiról nincs adatunk. A Mátrából (Pásztó) a Közép- és Nyugat-Európában ismert f. obscurella HEINEMANN (sötét szárnyváltozat) került e16, amely új forma a magyar faunában. 15. Agriphila poliella TRETSCHKE, 1832 Irodalom - Literaturangaben: Eger (RESKOVITS, 1963), Eger (BALOGH, 1967), Vámosgyörk (JABLONKAY, 1972 a), Eger (Rozália-temető), Vöröskói-völgy (JABLONKAY, 1972 b). Megvizsgált anyag - Untersuchtes Material: az idézett gyűjteményekben nincsenek bizonyító példányok. Keine. A fajt magyarországi példányok alapján írták le (Lecto- et syntypus: in coll. TTM Budapest). Potenciálisan tenyésző populációk csak a Duna-Tisza közén, a Bükk előterében és a Mátraalján (?) találhatók. A védett fajok listáján, valamint a "Vörös Könyvben" nem szerepel. Chorológiája és. biológiája hiányosan ismert (GOZMÁNY, 1963). Tulajdonképpen a Száján (SU) nyugati vonulataitól Angliáig (múltszázadi adat !), északon a finn tóvidékig, délen pedig a mediterrán szigetekig (Szardínia, Szicília) vannak hiteles adatok. Szinte csak Dániában (v.o. PALM, 1986) több lelőhelye ismert mint az egész Kárpát-medencében. A lelőhelyek döntő többsége száraz, homokos vagy mészköves vidékekhez kötődik. PALM (1986) szerint a hernyó Poa annua-n nevelkedik. A perje nálunk igen elterjedt, míg a poliella rendkívül lokális. Kérdéses azonban, hogy nálunk valóban a P. annua-e (is) a tápnövény ? Az imágók repülése Európában júliustól szeptemberig tart. 16. Agriphila tersella LEDERER, 1855 Irodalom - Literaturangaben: (= A. hungarica SCHMIDT), Vöröskői-völgy (BALOGH, 1967), Gyöngyös, Miskolc (SZÖCS, 1975T Megvizsgált anyag - Untersuchtes Material: Hiányzik. Keine. A magyar irodalomban több szerző önálló fajként közli. A syntypusok Mezóberényből valók (in coll. TTM Budapest). Egy korábbi munkámban a faj (alfaj) taxonómiájával már foglalkoztam (FAZEKAS, 19B4) megállapítva, hogy még további vizsgálatokra van szükség. A ssp. hungarica státusza továbbra is kérdéses, mivel a Kárpát-medencében szinte a tersella minden formáját ki lehet mutatni. Hazai areáját elemezve el kell vetnünk, hogy a "homokbuckás és szikes területek jellemző faja" (v.o. G0ZMÄNY, 1963) T hiszen a Dráva-síktól a középhegységig több helyről előkerült. A tersella egy politipikus, xerotherm jellegű holomediterrán faunaelem, amelynek imágói VII-IX. hónapokban repülnek. 17. ? Agriphila geniculea HAWORTH, 1811 Irodalom - Literaturangaben: Eger (Török-kert) (RESKOVITS, 1963), Eger (BALOGH, 1967), Parádsasvár, Fényespuszta (JABLONKAY, 1972 a), Eger, Rét-völgy, Forró-kút, Noszvaj (JABLONKAY, 1972 b), Gyöngyös, Mátraháza, Miskolc (SZÖCS, 1975). Megvizsgált anyag - Untersuchtes Material: Bizonyító példányt eddig nem találtam. Daten sind anzuzweifeln und bedürfen der Bestätigung. A gyűjteményekben végzett revízióm során eddig minden észak-magyarországi geniculea-nak határozott példány Agriphila tolli pelsonius FAZEKAS-nak bizonyult. Mint arra már több munkámban is rámutattam (FAZEKAS, 1985, 1986, 1987) az A. tolli pelsonius és az A. geniculea identifikálása csak genitalia vizsgálattal lehetséges. Ahol ez a publikációkból nem derül кд, az adatokat fenntartással kell kezelni. Magyarországon, egzakt módszerekkel bizonyítva, a geniculea csak a nyugati határszélen és a Bakonyban ismert. A faj areasúlypontja a Nyugat-Mediterráneumra esik, Európa keleti részén egyre lokálisabbá és ritkábbá válik. Néhány szerző az egész Balkánt is az elterjedési terület részének tekinti, holott e területen igen kérdéses. így például Bulgáriában egy bizonyító példányt sem találtak (in litt. GANEV). 85
