Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)
Dulai, S.–Vojtkó, A.: Az egerbaktai tőzegmohásláp állapotfelmérése összefüggésben az ökológiai adottságokkal
Állomás I. Eltérés az átlagtól mm 4 I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Eger a; 30 28 35 48 64 77 63 59 45 50 49 42 b; 68 14 47 59 71 24 28 33 23 23 48 49 -120 20 A LÁP VEGETÁCIÓJA Bevezetés Az egerbaktai lápon 1987-ig hét tőzegmohafajt tartottak számon. Ezek a Sphagnum fimbriatum , centrale , recurvuro , squarosum , palustre , acutifolium . (syn. nemoreum ). obtusum (6. táblázat) Az általunk 1987-ben begyűjtött anyagból BAKALARNÉ meghatározta a Sphagnum teres-t is, melynek legközelebbi előfordulása a keleméri Kis-Mohos tavon van. Eredményeinket összevetve a lápról eddig megjelent irodalommal megállapítottuk, hogy a láp növényzetében jelentős változások mentek végbe. Kipusztult a Drosera rotundifolia (B0R8ÄS, 1986), a Oryopteris eristata (BOROS, 1924), az Eriophorum gracile ("CSÄP00Y. 1954), és a Lysimachia thyrsiflora (PÓGS, 1962). Az utóbbi északi jellegű reliktumfaj, melynek Magyarországon egyetlen biztos lelőhelye volt az egerbaktai láp (7. táblázat). Anyag és aódszer A bevezetésben célként a láp állapotfelmérését jelöltük meg. A módszereket ennek alárendelve igyekeztünk úgy megválasztani, hogy összehasonlítási alapul szolgálhassanak egy későbbi felméréssel kapcsolatban is. A terület vegetációjának felvételezéséhez 25 db 1 x 1 m-es négyzetet választottunk ki. Minden növényt megszámoltunk, mely az adott négyzet területére esett Az edényes fajoknál közüljük az egy felvételi négyszögbe eső egyedek számát, míg a tőzegmoháknál a borítást adjuk meg (D szint). A borítás értékét a lombkorona (A) a cserje (B) és a lágyszárú (C) szinteknél is ismertetjük. A quantitativ értékelésnél az egyedszámot vettük figyelembe. A flóraelem és az életforma: diagramokat, valamint a cönológiai fajcsoport szerinti megoszlást a fajok összegyedszámhoz viszonyított %-os arányának megfelelően készítettük. Az ökostruktűra diagramnál a különböző T, W,R értékű (ZÓLYOMI, 1964.) fajok %-os arányát vettük figyelembe. A természetvédelmi érték (SIMON, 1988.) diagramjának megrajzolásakor a konstancia értékeket, ill. az összegyedszámhoz viszonyított %-os arányt vettük alapul. A különböző diagramok csak az edényes növényekre vonatkoznak (az ökostruktűra diagram kivételével). A flóraelem és az életforma diagramoknál SOÓ: A magyar flóra és vegetáció rendszertani - növényföldrajzi kézikönyve (1964-85.) c. munkáját tekintettük mérvadónak. A vegetációtérképet a terület M = 1 : 10 000-es méretarányú térképét felhasználva helyszíni mérések alapján készítettük, a térképen közöljük az egyes felvételi négyzetek helyét is. A láp növénytársulásai Az egerbaktai átmeneti tőzegmohaláp a tőzegmohás fűzlápok asszociációjába ( Salici cinerae - Sphagnetum ) tartozik. Ezt egy hamvas fűzből ( Salix cinerea ) álló társulás ( Salicetum cinereae ) övezi. A cönológiai felvételezések során 17 edényes növényfajt találtunk. A nyolc említett tőzegmohán kívül más lombos- és májmohafajok (lásd melléklet) is előfordulnak. A fűzláp területén a Menyanthes trifoliata a láp még kellően nedves területeit foglalja el, alatta 100 %-os a mohaszint Sphagnum borítása. A másik domináns faj a Carex rostrata ezzel szemben a kevésbé vizes foltokat foglalta el, összesen mintegy 50 %-át borítja az erőteljesen száradó lápnak. Itt a mohaszint borítása 68 \. Konstans faj a Lysimachia Vulgaris , Lastrea thelypteris . A láp egyes foltjainak szintezettségét a 18. ábrán mutatjuk be. Az "A szintet adó Populus tremula legnagyobb arányban a Menyanthes trifoliata által elfoglalt területen van, míg a "D" szint a Salicetum cinereae-ban hiányzik. 54
