Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 15. (1990)
Szakáll, S.: Új higany-indikációk a Tokaj-hegység kovás képződményeiben
A különböző környezet miatt vannak némi különbségek az ásványtársulásban, így érdemes őket külön ismertetni. A hegység központi részén, Fony, Baskó, Regéc térségében találtunk három olyan - a környezetéből jellegzetesen kipreparálódott - gejzirit kúpot melyek higany-indikációt rejtenek. A képződmények közel köralakűak, átmérőjük 30-50 m. A gejzirit anyaga uralkodóan opál, mely tele van apró likacsokkal, helyenként kifejezetten porózus. A szöveti képére legjellemzőbbek az alapanyagban gykori nagy kvarc-töredékek, éles sarkokkal (1. ábra). Az apró üregeket, opál, kalcedon, legritkábban pedig kvarc kérgezi be, illetve tölti ki teljesen (2. ábra). A másodlagos kvarc apró kristályai lapokban szegények, zömökek és nem érik el az 1-2 mm-t. A gejzirit képződmények higany-hordozó ásványa egyedül a cannabarit . Két generációban észleltük mi is, egyrészt az alapanyagban finoman eloszolva (3. ábra), illetve az alapanyag kiválása után a repedések és üregek falán vékony kérgekként (4. ábra), porszerű bevonatokként. Ezek általában mm-es kérgek, bevonatok, csak a Fony, Csonkási-kúpon találtuk a legdúsabb zónában 2-4 mm-t elérő, felületén gömbös-vesés megjelenésű kérgeit. Ezek felülete sötétbordó, ellentétben a porszerű cinóberpiros színével. Mindenhol állandó kísérője a cinnabaritnak a pirit . Hintések, apró xenomorf szemek, ritkán idiomorf kristályok, illetve kérgek alakjában jelenik meg. A szemcsék, kérgek gyakran körülölelik a cinnabaritot (5. ábra). A mikroszonda-vizsgálataink a gejzíritből más szulfidásványt nem jeleztek. A hematit járulékos ásványként minden gejzíritben megtalálható. Legtöbbször finom hintésként (ekkor bordó szint ad a kőzetnek), ritkábban pedig az apró repedések, üregek falán kérgekként vált ki. A goethit ritkábban, de hasonlóképp észlelhető, mint a hematit. A gejzíritek ásványai között ritkaságok a Ti-oxidok. Ezek közül a Fony, Csonkási-kúpban a ru<tilt határoztuk meg. A cinnabaritban gazdag zóna egyes részein a kőzetben hintve figyeltük meg fekete, mm-t elérő izometrikus ásványszemekként. Ezek RTG és mikroszondás vizsgálata alapján egyértelműen rutil a kérdéses ásvány. Legérdekesebbek azok a kristályok, melyek csiszolt metszetén a szondafelvétel gömböscsöves szerkezetet mutat (6-7. ábrák). Ez a megjelenés - összhangban az egész ásvány társulással - igen alacsony képződési hőmérsékletet bizonyít. A rutil ilyetén megjelenése ritkaságnak számít és rokonságából a kassziterit képződik ily módon szintén igen alacsony hőmérsékleten (ezt fás ónércnek nevezik). A piroklasztikum, illetve limnikus környezetben képződött gejzíritek ellenálló voltuknál fogva még határozottabban kipreparálódtak környezetükből és önálló kúpokat alkotnak. A higany-hordozó ásvány ezekben is csak a cinnabarit . Az előbbiekhez hasonlóan szintén két generációban képződött. Érdekes, hogy ezekben az új indikációkban általában csak nyomnyi mennyiségben találtuk. Kísérőásványaik közül a pirit apró xenomorf szemekként, vagy kérgekként van jelen, a barit mm-es táblás kristályokként található. Gyakoribb a hematit és a goethit , mindkettő finom hintésekként, illetve vékony kéregkként. A gejzirit fő ásványa - ellentétben az intermedier vulkánitokban lévőkkel - a kvarc . Az aprószemcsés kvarc-alapanyagban itt is jellegzetesek az éles elsődleges kvarc-töredékek, illetve a repedések, üregek falán a másodlagos apró kristályai bevonatai. Csak a piroklasztikum környezetben gyakori az alunit megjelenése. A mikroszonda-elemzések szerint ez kálialunit. Leggyakrabban a gejzirit likacsaiban ülnek fennőtt kristályai, melyek változatos termetűek, jobbára romboéderesek, kis bázislappal tompítva (8. ábra), vagy táblásak, lemezesek. A higanyt tartalmazó gejzíritekben Ti-ásványokat nem leltünk eddig, de jelenlétük biztosra vehető, amennyiben például a monoki Zsebrikhez teljesen hasonló genetikájú monoki Kővágón, illetve golopi Somoson megtaláltuk fejlett ana táz-kristályok képében, SZAKÁLL S. (5). A fekete, gyémántfényű, mm-t elérő kristályokat a tetragonális bipiramis és a véglap határolja (9. ábra). Geokémiailag a következőket állapíthatjuk meg. Több mint 200 mintán végzett, 32 elemre történő nyomelemvizsgálatok alapján azt mondhatjuk, h'ogy a hegység kvarcitjaiban átlagban 1-2 ppm a higany koncentrációja. Gyakorlatilag csak a gejzirit típusú kovás képződmények esetében mértünk komolyabb dúsuláskat. A higany-indikációt hordozó gejzíritek jellegzetes nyomeleme - a higany mellett - a bárium. A higany elterjedését magában a képződményekben részleteiben csak a Fony, Csonkási-kúpnál vizsgáltuk. A kúp centrális részén a higany-dúsulás 500 ppm fölött van, ettől sugárirányba távolodva csökken a dusúlás; 10-15 m-en túl 100 ppm-re, 20 m-en túl 10-20 ppm-re. 12
