Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Könyvismertetés
Igen közönséges a sugaras szerkezetű szferosziderit-megjelenésű is, több cm-es halmazokban gömbökben. A sziderit számos esetben az oxidációs-mállási folyamatok eredményeként már átalakult goethitté. Ilyen esetben nemegyszer az eredeti kristályformát megtartva mintaszép sziderit utáni goethit-pszeudomorfózák képződtek. A kalcit változatos megjelenésű, úgymint romboéderes. jóval ritkábban szkalenoéderes termettel. Legelterjedtebbek gömbös halmazai. Színe változatos; fehér, sárgás, zöldes. Az aragonit - mely a hazai andezitjeinkben nem is oly gyakori - itt nem számít ritkaságnak. Kétféle típusát észleltük, egyik a durvarostos-sugaras - fehér, gyönyörű rózsaszín, vagy lilás színű - halmazokban jelenik meg és legtöbbször teljesen kitölti az üregeket, másik a nyúlt-oszlopos, vagy tűs, víztiszta kristályok, melyek hossza több cm is lehet. Ezeken felismerhető formák /110/, /010/, /011/, de gyakoriak az igen meredek elsőfajta prizmák és bipiramisok is, amik eredményeként hegyes dárdák, vagy tűsek a kristályok. Az itteni aragonit alapos kristálymorfológiai vizsgálatot igényelne. A barit egészen ritka tejfehér, vagy víztiszta táblás kristályai 1-2 mmesek és lapokban szegények. Rajtuk csupán a /001/ és /110/ formák lapjait észleltük. A kalcedon gyéren észlelhető, kérgek, gömbös halmazok formájában. Az opál víztiszta, tejfehér gömbös halmazokként (hialit) és zöldesbarna tömegként észlelhető. Az eddig egyedül megfigyelt zeolitásvány, a víztiszta kristályokban megjelenő klinoptilolit, melynek alapos feldolgozását már elvégezték (3). A klinoptilolit egyrészt montmorillonittal táblás kristályokban, másrészt szideriten fennőve zömök oszlopos kristályokként ismeretes (9. ábra) (3). Az üregekben többféle megjelenésben és színben gyakoriak az agyagásványok. A röntgen-pordiffraktogramok szerint biztos a montmorillonit és egy trioktaóderes szrnektit-csoportba tartozó ásvány (a saponithoz igen hasonló) jelenléte. A Mn-oxid ok közül a fekete kérgek és gömbök és a lilásbarna pikkelyek-kégek (rancieit ?) igen gyakoriak és nagyobbrészt másodlagos képződményeknek tekinthetők. Továbbvizsgálatuk indokolt. Heulandit, dolomit Mátraderecskéről Az üde, eocén andezitet feltáró - időszakosan működő - Kanázs-vár melletti kőfejtő egyes részein repedésekhez köthető hidrotermás eredetű ásványképződés figyelhető meg. Ilyen zónák mentén az andezit erős elváltozást szenvedett, a képződött telérekben pedig zömében kvarc ból álló kitöltések jöttek létre. Az apró üregekben a kvarc víztiszta, zömök kristályai elérik az 1 cm-t. Lapokban szegények, a felismerhető formák: /10Í0/, /10Ï1/, /Olli/. A sárgásfehér, fehér dolomit 1-2 cm-t elérő hajlottlapu romboéderes kristályokban kísérőásványként van jelen. Jellemző még a földes goethit megjelenése, mely valószínűleg a pirit oxidádiójaként képződött. Jóval ritkábbak a tömött, sötétzöld, szeladonit által színezett, kalcedon ból álló kitöltések. Az üde andezitben vékony erekben is megjelenik a kalcedon, mely néhol kiszélesedve achátos rajzolatú lehet. Ilyen erek szegélyein, illetve önálló érkitöltésként halványrózsaszín legyezős csoportokat alkot a hasadási lapjain gyöngyházfényű zeolit, melynek vizsgálatával VARHEGYI Gy. foglalkozott (6). Műszeres vizsgálatai szerint a kérdéses zeolit heulandit . melynek valószínűleg hematitzárványok okozzák a szép színét. Érdekes módon itt a heulanditot nem észleltük fennőtt kristályokként. Megemlíthető még a kőzetben hintve található pirit , s mint több cm-re nőtt, jól fejlett kőzetalkotók a plagioklász-alcsoportba tartozó ásvány és a hornblende kristályai. Ez utóbbiak az /110/ jól fejlett lapjaival jellemezhetők, nyúltoszlopok. 13