Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)

Kovács, T.–Hegyessy, G.: A Necydalis major L. új magyarországi lelőhelye, adatok életmódjához (Coleoptera, Cerambycidae)

mind pedig a felszínhez közelebb. A bennük levő apró és igen tömör rágcsálék elszíneződött, a piszkos fehértől a barnásvörösig. Ahol a járatok a felszínhez közelebb voltak ott általában a bábbölcsö következett, amely a fa felszíne alatt 0,5-2 cm-re volt. A rágásképekből az alábbiakra tudunk következtetni. A lárva a bábozódás előtt előre elkészíti a majdani kivezető járatot, egész a fa külső részétől visszafelé 1-2 mm-ig, így kívülről semmi nyoma a cincér jelenlétének. Ezután megfordul, visszamegy a járatban 3,5-5 cm-t és elkészíti az ovális alakú 3-4,5 cm nagyságú bábbölcsőt, amely szintén a fa szálirányában van (2. ábra: a.). Fejjel a kivezető járat irányában bábozódik. A bábból kikelő imágók pár napot a bölcsőben töltenek, majd a lárva által készített rágaton - melyben csak a rágcsálékon kell átjutniuk - érik el a még átrágandó vékony farészt. Ezen a saját méretüknek megfelelő, szabálytalan alakú röpnyílást készítenek (2. ábra: b.). (A hasonló rágásképű Leptura- és Strangalia fajok bölcsője nem annyira nagy és lapított, röpnyílásuk is általában szabályos kör alakú, szemben a fentebb leírtakkal.) Valamennyi röplyuk illetve kivezetőjárat a hozzá tartozó bábbölcső felett volt, igen közel egymáshoz, kb. három tenyérnyi területen. Azt, hogy a bogarak nagyon ritkán találhatók DEMELT (1966) a rövid rajzási idővel magyarázza. Nekünk sikerült e rajzási idő elejét kifognunk - ezt a friss röplyukak és a még fában levő példányok bizonyítják - mégsem találkoztunk kirajzott imágóval, pedig az élőhelyeken még több alkalommal különböző napszakokban is kint jártunk. Erre valószínűleg az a magyarázat - amit az ág is igazol amiben a példányokat találtuk -, hogy a cincérek a fák magasabb régióiban tartózkodnak. Ezen ritka, különleges cincérfajunk újbóli előkerülése örvendetes tény s a természeti kincsekben gazdag Zempléni-hegység területének faunisztikai értékét tovább növeli . Köszönjük a KLTE Ökológiai Tanszékének Élővilágvédelmi Informatikai és Továbbképzési Csoportjának, hogy a lelőhelyek UTM kódjait és a hálótérképet, és nem utolsó sorban MERKL Ottónak, hogy a TTM adatait rendelkezésünkre bocsátotta. IRODALOM BREHM, A. E. (1892): Brehms Tierleben. Neunter Band, Insecten, Leipzig und Wien. (Neubearbeitet von Taschenberg, E. L.) DEMELT, C. (1966): Die Tierwelt Deutschlands und der angrenzenden Meeresteile, 52. Teil, II. Bockkäfer oder Cerambycidae, VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. GYÖRFI, J. (1944): Sopron környékének cincérféléi. A "Soproni Szemle" kiadványai VIII. évf. 2. szám. HEYROVSKY, L. (1955): Fauna CSR, Bd. 5, Tesafíkovití- Cerambycidae. Ceskoslovenská Akademie Véd. Praha. HORION, A. D. (1974): Faunistik der Mitteleuropäischer Käfer, Band XII. Cerambycidae - Bockkäfer. Überlingen - Bodensee. KASZAB, Z. (1971): Cerambycidae, Fauna Hungáriáé, IX. kötet, 5. füzet. KLAUSNITZER, В., SANDER, F. (1981): Die Bockkäfer Mitteleuropas, Die Neue Brehm Bücherei, Ziemsen Verlag, Wittenberg, Lutherstadt. MIKSIC, R., GEORGIEJEVIC, E. (1971): Cerambycidae Jugoslavije, I., (Dio), Sarajevo. PANIN, S., SÄVULESCU, N. (1961): Fauna Republici Romîne - Familia Cerambycidae , Insecta, X., 5., Bucuresti. PICARD, F, (1929): Fauna der France, 20., Coléoptères (Cerambycidae), Paris. RADÚ, S. (1967): Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest. SZERENYI, G. (1983): Adatok a zempléni cincérek cönológiájának ismeretéhez (Coeloptera: Cerambycidae) Folia ent. hung. XLIV. 2. KOVÁCS Tibor H-3078 KISTERENYE Hárnán K. u. 18. HEGYESSY Gábor H-3980 SÁTORALJAÚJHELY Dózsa Gy. u. 8. II/9. 131