Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Kovács, T.: A Phytoecia scutellata Fabr. tápnövénye és életmódja (Coleoptera, Cerambycidae)
tét helyez a növénybe. A peterakás ideje alatt cincogó hangot hallat. A növény elkészítése és a pete lerakása kb. 5-5 percet vesz igénybe. Miután a bogár lerakta a petét,felboncoltam, még két - a 9 mm-es testéhez képest igen nagy méretű, 2,5 és 3,2 mm-es - pete volt benne. A faj tehát csak kevés petével szaporodik s azokat más más sarlófű példányba helyezi. Mindenesetre ez a peterakási mód (K - stratégia ?!) a hazai cincéreknél csak néhány nemben ( Saperda , Oberea , Agapanthia , Phytoecia , Calamobius , Teophilea ) jellemző és valószínűleg a legfejlettebb. A későbbiekben a terráriumot a szabadban tartottuk és csak november 4-én néztük meg mi történt. Azért ezt az időpontot választottuk, mert feltételeztük, hogy egyéves fejlődésű és mivel nagyon korai rajzású, gondoltuk, hogy báb vagy imágó alakban telel át. A tápnövény nyomait a felszínen nem találtuk. A földben a gyökér maradékaként egy üreges csövet leltünk és egy nagyon pici 5 mm-es nőstényt. A kis bogár igazolta feltételezéseinket: a faj tápnövénye valóban a sarlófű, fejlődési ideje egy év és imágó alakban telel át. A tápnövény és az életmód kiderítését - az állat korai rajzásán és ritkaságán kívül - az nehezítette, hogy az a növény amibe a pete kerül elpusztul, a föld felett semmi nyoma nem marad. Vastag, többéves sarlófű tövekben a lárvát sosem találtuk, pedig pár tucatot átvizsgáltunk. A lárva a gyökér belsejét teljesen feléli, csak a külső kéregrész marad meg egy cső formájában, ami viszont arra jó, hogy az imágó rajta keresztül mint egy "folyosón" könnyen a felszínre tud jutni. Itt már csak néhány talajrög közt kell magát átfúrnia, emiatt találni gyakran földes hátú bogarakat a rajzás elején. E ritka és szép cincérünk ezen különleges életmódja révén tudott eddig rejtélyes maradni az entomológusok előtt. IRODALOM DEMELI, C. (1966): Die Tierwelt Deutschlands und der angrenzenden Meeresteile, 52. Teil, II. Bockkäfer oder Cerambycidae, VEB Gustav Fischer Verlag, Jena. GYÖRFI J. (1944): Sopron környékének cincérféléi. A "Soproni Szemle" kiadványai VIII. évf. 2. szám. HEYROVSKÍ, L. (1955): Fauna CSR, Bd 5, Tesafíkovití- Cerambycidae. Ceskoslovenska' Akademie Vöd, Praha. HORION, A. D. (1974): Faunistik der Mitteleuropäischer Käfer, Band XII. Cerambycidae - Bockäfer Überlingen - Bodensee. KASZAB, Z. (1971): Cerambycidae, Fauna Hungáriáé, IX. kötet, 5. füzet. KLAUSNITZER, В., SANDER, F. (1981): Die Bockkäfer Mitteleuropas, Die Neue Brehm Bücherei, Ziemsen Verlag, Wittenberg, Lutherstadt. LÁNG, S. (1967): A Cserhát természeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest. MEDVEGY, M. (1987): A Bakony cincérei. A Bakony természettudományi kutatásának eredményei, XIX. kötet, Veszprém Megye Múzeumi Igazgatósága, Veszprém. PÁNIN, S., SÄVULESCU, N. (1961): Fauna Republici Pupulare Romíné - Familia Cerambycidae, Insecta, X., 5., Bucuresti. KOVÁCS Tibor H-3078 KISTERENYE Hámán K. u. 18. 127
