Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Kovács, T.: A Phytoecia scutellata Fabr. tápnövénye és életmódja (Coleoptera, Cerambycidae)
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 14: 125-127, 1989 A Phytoecia scutellata FABR. tápnövénye és életmódja (Coleoptera, Cerambycidae) KOVÁCS Tibor Bátonyterenye ABSTRACT: (Feed-plant and way of life Phytoecia scutellata FABR.) - This paper is about a rare long-horned beetle Phytoecia scutellata FABR., feedplant and way of life of which thus far has been unknown. This species was studied in its natural habitat and also in terrarium for several years. Our investigations have proved that the impregnated female lays one egg into the meeting-point of the leaf and stem of the second-year-old longleaf ( Falcaria vulgaris BERNH., Umbelliferae) . The larvae eat in the root in consequence of which the plant dies and no overground trace remains of it. Pupation takes place in autumn, and in November the beetles wait for the next spring as imagos. E pontusi elterjedésű ritka faj elsősorban meleg, déli kitettségű sztyeppterületeken, sziklafüves lejtőkön található. Magyarországi előfordulása szórványos (KASZAB, 1971). Gyűjtőhelyeit a JAKUCS & DÉVAI (1985) - féle UTM rendszerű hálótérkép szemlélteti. Az eddigi irodalom tápnövényét, lárváját és életmódját ismeretlennek írja. A Mátra-, Cserhát- és Karancs-Medves - hegység találkozásánál fekvő Kisterenye helységtől északkeletre lévő Várhegy déli részén fedeztem fel a cincér populációját. Az élőhely nagysága 50 x 100 m, tengerszint feletti magassága 210 - 230 m, lejtésszöge 30-35* az évi középhőmérséklet 9,5 C, az átlagos évi csapadék 550 mm. Növényzetében a mészkő lejtősztyepprét (PulsatilloFestucetum rupicolae) és a homokpusztarét (Astragalo- Festucetum rupicolae) fajainak keveredése mutatkozik. 1984-től 1989-ig édesapámmal KOVÁCS Tiborral minden tavasszal több alkalommal kijártunk a területre különös figyelmet szentelve a bogárnak és így sikerült a következőket felderítenünk. A faj az év legkorábban megjelenő cincérei közé tartozik. Az időjárástól függően március végén (első adat III. 24.), április elején bújnak elő - először a hímek, majd pár nap múlva a nőstények - meleg napsütéses napokon. A rajzás egy- másfél hónapig tart, IV. 05. és IV. 20. között a legintenzívebb. Május elején már gyakran csak elpusztult példányok találhatók (legkésőbb élő állatot V. 11-én találtunk). A friss kelésú példányok teste gyakran földes, aminek okára a későbbiekben visszatérek. Napközben 10-től 18 óráig találhatók - leginkább 11.30 - 14.00, valamint 15.00 - 17.00 óra közt. A talajon növények között és a növényeken mászkálnak. A hímek megfelelő felmelegedés esetén a földhöz közel, 1,5 m magasságig repülnek párjukat keresve, s a földre és különböző növényekre ülnek. A szél nem zavarja őket, közepes erősségű szélben is repkednek. Nőstényt még nem láttunk repülni. A földön lévő példányok megzavarva fűcsomók tövében, növényi szárak, levelek alá igyekeznek elbújni. Érési táplálkozást végez, a sarlófű ( Falcaria vulgaris BERNH., Umbelliferae ) fiatal hajtásait rágcsálja. Ez a megfigyelés vezetett a tápnövény megtalálásához. Feltételeztük, hogy mint a legtöbb érési táplálkozást folytató cincér, ez a faj is tápnövényét fogyasztja. A továbbiakban megfigyeléseinket úgy végeztük, hogy több példányt befogtunk 1988 áprilisában. Ezeket az élőhelyről hozott és terráriumba tett gyepkockán tartottuk, amely a feltételezett tápnövényt is tartalmazta. A cincérek jól éreztek magukat, mind a nőstények , mind pedig a hímek gyakran fogyasztották a sarlófű leveleit. Amikor a hím rátalált a párjára, megtörtént a párzás - a talajon vagy a növényzeten, nem ritkán*magán a sarlófüvön. A kopulálás közben - melynek ideje 3-15 perc - a pár két hátsó lábával "simogatja" egymást. A nőstény gyakran még a hímmel a hátán elkezdi készíteni a helyet a pete számára. Ez a gondoskodás az ivadékról egy kétéves 3-7 cm nagyságú sarlófű hajtáson történik: először fejjel lefelé elhelyezkedve az előző évi száraz levélnyeleket széttolva a friss levelek tövéhez jut. Teste ekkor pár mm-rel a föld felszíne alatt van. Itt keresztrágást ejt a levélnyél epidermiszén aminek hatására az fölpödrodik, s így az alatta levő szövetrész szabaddá válik. A cincér ezt is átrágja. Ezután felmászik a leveleken, megfordul, visszatolat és a kis lyukon tojócsövét bevezetve egy pe125
