Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. (1988)
FŰKÖH, L.: Untersuchungen der holozänen Molluskenfauna im Gebiet des Balatons (Balatonederics, Lesence: Nádas-tó)
vizsgálataira fordítottak figyelmet. Napjainkban az egyre komplexebbé váló Balaton kutatás újra felvetette a fiatal kvarter üledékek vizsgálatának szükségességét, hiszen a jelenben is folyő üledékképződések torvényszerűségeinek felismerése leginkább ennek az időszaknak a történései alapján várható. E vizsgálatokra igen jó alkalmat teremtett a Tapolcai-medencében folyó csatornázási munka. A csatornázás következtében szárazra kerülő egykori tavi üledékekből fúrással mintákat lehetett venni, ill. a csatornák fala szelvényként tárta fel az eddig víz alatt lévő üledékeket. A mintavételeket 1906-1988 között végeztük, a Balatonedericsi vasútállomástól K-re eső területen a Szigligeti műút két oldalán (A gyűjtésekben a Mátra Múzeum munkatársai mellett KR0L0PP E. MÁFI és SÜMEGI P. KLTE is részt vett.) A mintavételek során fokozott figyelmet fordítottunk arra, hogy lehetőleg minden kifejlödési típust begyújtsunk, a szukcesszió felvázolhatósága érdekében. A begyűjtött és feldolgozott minták nem összefüggő rétegsorból valók, a táblázatban feltüntetett egymásutániságuk bizonyos fokig esetleges. Az áttekinthetőség érdekében az alábbi csoportosításokat jelöltem: A mintacsoport: 1-2. oszlop. A vasúttól K-re kb. 300 m. A csatorna aljából. B mintacsoport: 4-7. oszlop. A műút és a Balaton közötti területről. 20-123 cm mélységből. A mintasor felső három tagja tőzeges lápföld, a legalsó mésziszap. C mintacsoport: 8-10 oszlop. A 89-es kilométerkőtől É-ra a csatorna falában készített feltárás. Lápföld közé települt mésziszap. D mintacsoport: A vasúttól K-re 200 m, a műút és a Balaton között fúrásból. 11-13. oszlop. E mintacsoport: 15-17. oszlop. A műúttól É-ra a vasúttal párhuzamosan a vasút és csatorna között. A mintacsoportok mellett találunk három további mintát, melyek egyedileg kerülnek kiértékelésre: 3. oszlop: A minta az "A" mintacsoport mellől, mésziszapból került begyűjtésre. 14. oszlop: A 90-es kilométerkőnél a műút és az un. "kiscsatorna" között, fúrásból, 450 cm mélyről . 18. oszlop: A 90-es kilométerkőnél a műúttól D-re a "nagycsatorna" medréből, fúrásból, 470 cm mélyről. A minta üledékében igen nagyszámú erősen koptatott kvarc és mészkő kavics található. MALAKOSZTRATIGRÁFIAI KIÉRTÉKELÉS A táblázat, mely L0ZEK (1964) által összeállított ökológiai csoportosítás alapján készült, megkönnyíti a malakosztratigráfiai kiértékelést, a szukcesszió rögzítését A mintacsoport: Az ide tartozó minták közül csak a 2-es értékelhető statisztikai módszerrel. A mintában a tipikus vizi fajok dominálnak, cca. 80 Vos relatív gyakorisággal. 8 mintacsoport: Az ásatással feltárt rétegsorban elég szélsőségesen eltérő faunaju minták találhatók. A 4. minta faunájában a vizi fajok nem érik el az 50 Vos gyakoriságot, ugyanakkor a nedves rétekre jellemző fajok emllett az un. "sztyep" elemek is több mint 10 Val vannak jelen. Az 5. mintában a dominanciaviszonyok a tipikus vizi fajok irányába tolódnak. A 6. minta nem értékelhető. A 7. mintában a vizi fajok elérik a 94,2 Vos dominanciát. C mintacsoport: Ásással feltárt rétegsorban lápföld közé ékelődött mésziszap található. A faunák különbözősége jó összhangban van az üledékek közötti eltéréssel. A 0. és 10. mintában a vizi elemek mellett a száraz, vagy időszakos nedves területeken élő fajok cca. 50 Vos gyakorisága látható. A 9. mintában (mésziszap) a vizi elemek gyakorisága 93 h. D mintacsoport: A fúrás a magas vízszint miatt csak felszínközeli üledékeket tárt fel. Az egyetlen kiértékelhető mintában (1.0) vizi fajt alig találunk, itt a legnagyobb az un. "sztyep elemek" aránya: 25 %. A "sztyep elemek" mellett az időszakosan vizes területen élő fajok dominanciája figyelhető meg. E mintacsoport: A három mintából csak a 15-ös értékelhető. Faunaképe az előző mintacsoportéval egyező. Ebben a mintában a legmagasabb a Succinea oblonga egyedszámaránya: 31,3 \. A mintacsoportokon kívüli három minta faunája a többitől (kivétel a 9.) jelentősen eltér. A 3. mintában a vizi fajok gyakorisága 99,7 %, a 14. és 10. mintában fordul csak elő a Lythoglip- hus naticoides , melynek élő példányai ma a Balatonban nem gyűjthetők, továbbá csak itt fordul elő a Gyraulus albus és a 14. mintában találjuk a faunisztikai érdekességet jelentő Marstoniop sis soltzi -t. A faj magyarországi előfordulását KR0L0PP, E. írta le 1982-ben Mezőlakházáról, holocén üledékekből.
