Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. (1988)

CZÁJLIK, P.: A Mátrai Tájvédelmi Körzet nyugati részének emlős faunája

A mogyorós pele (

Muscardinus avellanarius

) elterjedése a vizsgált területen egy szúk ökológiai sávra korlátozódik: a bükköv erdöszegélyi bokorsávjára, illetve az 1-20 éves, tisztítatlan bükk fiatalosokra, mindkét esetben mogyoró eleggyel. A tölgy zónában rendszeres keresés után sem találtok. A faj térképezésének legjobb módja a fiatalosok, erdőszegélyek átvizsgálása lombhullás után, és a jellegzetes fészkek megkeresése (VÁSÁRHELYI 1933). A törpe egér (

Micromys minutus

) elterjedésének vizsgálatára a fészkek felkeresése vált be legjobban. A törpe egér területünkön az alig vagy nem foglalt források környékén található, szittyós, tocsogós réteken, az elmúlt aszályos években majdnem teljesen eltűnt, létszáma a minimumra csökkent. Igen veszélyeztetett faj. A rágcsálók esetében élve-fogó csapdákat használtunk. Azonos ideig és azonos számú csapdával 10 különböző helyen dolgoztunk, így sikerült összehasonlítani a különböző élőhelyek fajösszetételét. A vizsgálat főbb megállapításai: 1. a földi pocok (

Pitymys subterraneus

) kizárólag a terület montan jellegű hideg pontjain fordul elő. 2. a mezei pocok (

Microtus arvalis

) a hegyi rétek domináns pocok faja, a melegebb, szárazabb erdőrészek szélein, egy jelentős átmeneti zónában szintén előfordul, 3. az erdei pocok (

Clethrionomys graleolus

) az üdébb, nedvesebb erdőkre jellemző, de a montán részeken is előfordul, 4. az erdei egér (

Apodemus sylvaticus

) és a sárganyakú egér (

Apodemus flavicollis

) előfordulásánál úgy találtuk, hogy a talajnövényzet szerkezetének, a fedettségnek nagy jelentősége lehet: több csapdázó helyen éles határvonalat találtunk a két faj előfordulási területe között (megfigyeltük, hogy fűfélékkel sűrűn borított területeken majdnem kizárólag erdei egérrel, nagyobb levelű, edényes virágos növényekkel, páfrányokkal borított, illetve nudum területeken a sárganyakú egérrel találkoztunk). Ezek a határok főleg a kevésbé egeres években voltak szembetűnőek. Egér gradáció idején sárganyakú egeret többször fogtunk kimondottan füves területen is. A ragadozók fajait ürülékük és nyomaik alapján térképeztük. Az adatok birtokában mozgáskörzetük ismeretében megfigyeléssel azonosítottuk az egyes példányokat. A kotorékok megtalálását segítette a téli és a télvégi havon való nyomozás is. Fontosabb megállapításaink a ragadozókról: A borz (

Mêles mêles

) előfordulása a terület laza általajú, andezit tufa térségeire korlátozódik, innen csak táplálék hiány esetén kalandozik el. Zömmel a szárazabb K - Ny-i völgy-vápa rendszerekben található. A nyest (

Martes foina

) kotorékai gyakoriak a kemény, andezites, sziklás kőgörgetegesekben. A nyuszt (

Martes martes

) a 120 évnél idősebb bükkösökre korlátozódik. A vidra (

Lutra lutra

) az év két időszakában átvonuló vendégként jelenik meg. Télen minden évben a Csörgő patak jegén jön fel, alkalmanként nyár közepén egy-egy fiatal, kóborló példánnyal találkoztunk. Valószínűleg a Zagyvából és a Kövicses patakból, illetve a hasznosi víztározóból jönnek, a völgyben mindig csak pár napot tartózkodnak. A vadmacska (

Felis silvestris

) két kotoréka ismert a térségből, mindkettő odvas fában, turista út közelében van. A vizsgált terület domborzatáról és növényzetéről CZÁJLIK (1970-79), valamint STAN00VÁR (1987) korábbi közleméynei nyújtanak felvilágosítást, a madárvilágról PÁLFIA-STANDOVÁR (1986) adnak részletes információt, a hüllő és a kétéltű faunáról SOLTI-VARGA (1981, 1984) publikált. Az alábbiakban fajonként és lelőhelyenként közlöm az általam gyűjtött előfordulási adatokat az észlelések dátumával együtt, zárójelben az észlelt példánnyal. A jobb áttekinthetőség érdekében a Függelékben táblázatos formában adom meg észlelési helyenként a fajokat a dolgozat sorszámozása szerint az UTM 10 x 10 km-es hálózatában, illetve 1 x 1 km-es alhálózatban, SOLTI-VARGA (1981, 1984, 1907) gyakorlata szerint. E helyen szeretnék köszönetet mondani KOCSIS Kenéz, RÁCZ István, PALIKA Zsolt és SZIRMAI József fiatal munkatársaimnak, akik több éves lelkes munkával nagyban elősegítették a dolgozat megszületését. AZ ELŐFORDULÁSI ADATOK JEGYZÉKE 1. Erinaceus concolor (MARTIN 1338) (syn. Erinaceus europaeus ssp. roumanicus BARRET - HAMILTON): Vándor-rét 1983. 07. 24, Csóka-kő 1907. 03. 21, Ovár déli oldal 1937. 04. 04, Héjjás-rét 1987. 06. 13, Kétvár-közte nyereg 1987. 06. 13, 07. 02., 07. 30., Mátra-bérc keleti nldala 1987. 07. 31., Vándor-forrás 1937. 07. 31., Sólyombükk-patak-völgye 1937. 00. 02., Mózeskút 1987. 08. 06., Óvár északi oldala 1987. 08. 06., Som-tető 1937. 08. 13., 1903. 07. 30., 08. 01., Csörgő-patak-völgye 1988. 07. 29. 2. Talpa europaea (LINNAEUS 1753): Fiusom-patak-völgye 1904. 07. 23., Nyikom fenyves 1984. 03. 05., Mátca-bérc keleti oldala 1984. 06. 16., Szurdok-patak - szurdokerdn 1905. 05. 25., Vándor-rét 1985. 07. 25., Som-tető nyugati oldala 1935. 08. 05., Mátraszcntimmi rétek 1985. 08. 06., Som-tető 1987. 03. 05., Mézes-kút 1987. 08. 05., Ágasvári túristaház, rét 1987. 08. 15., Tugár-rét nyugati lejtő - bükkös 1908. 00. 27., Tugár-rét hegyes-hegy 1934. 07. 28., Úvár keleti oldala 1905. 08. 04. 3. Sorex araneus (LINNAEUS 1758): Som-tető 1984. 07. 26., Tugár-rét nyugati lejtője - bükkös 19B4 07. 30., 00. 06., 1905. 07. 24., 00. 31., Kis-kő 1904. 00. 09., Vándor-rét 1905. 05. 04. (2 db), 07. 29., 00. 07. 29., 00. 05., 00. 09., 09. 21., 1906. 07. 27. (2 db), 00. 01.,