Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)
Endes, M.: A Mátra és a Mátra-alja halfaunája
A MÁTRA ÉS A MÁTRAALJA VIZEIBEN ÉSZLELT HALFAJOK ISMERTETÉSE Salmo trutta m. fario : Mátrai őshonos volta aligha kérdőjelezhető meg, emellett számos helyre, több alkalommal betelepítés is történt. E halak sorsát eleinte az orvhalászat, később már a vízszennyezések is megpecsételték. A legutóbbi években a területen nem sikerült megtalálnom. Salmo gairdneri : Telepített faj, amely az utóbbi időben Lajosházánál a Szén-patakból (19), a Gyöngyös-patakból ugyancsak Lajosháza mellett (20) és Cser-kőnél (28) került elő. A Gyöngyossolymosi- (30) és a Markazi-víztárolókból (32) VIGH jelzi. Thymallus thymallus : NAGY szerint a Mátra vizeiben előfordult. Vizsgálataim szerint jelenleg nem él a területen. Esox lucius : Területünkön az összes víztárolóban, mint tenyésztett faj él, de a Tarnócában Vécsnél (34) és a Bene-patakban Visontánál (38) is megtaláltam kis állományát. Rutilus rutilus : Állóvizekben észleltem. A Gyöngyöspatai-víztárolóban (25) gyakori, a Gyöngyössolymosi-víztárolóban (30) és a Sás-tóban (31) keveset találtam. Leuciscus leuciscus : VÁSÁRHELYI a Kövicses-patakban (12) és VARGA szerint Gyöngyössolymosnál (minden bizonnyal a Gyöngyös-patakban) észlelte régebben. Magam nem találtam a Mátra vizeiben. Leuciscus cephalus : Mozgó vizek zömmel hegylábi, dombvidéki szakaszainak jellegzetes, gyakori hala, s így vidékünkön is szélesen elterjedt. Állóvizek közül a Gyöngyösoroszi felső (18)-, a Gyöngyöspatai (25)-, és a Domoszlóivíztárolóban (33) találtam. Lelőhelyei: 6, 8, 11, 17, 21, 23, 24, 35. Scardinius erythrophthalmus : Vidékünk állóvizeiben sokfelé megtalálható, többnyire kisebb állományokban. Lelőhelyei: Recski- (7), Gyöngyöspatai- (25), - itt gyakori -, Markazi- (32) és Domoszlói-víztárolóban (33), valamint a Sás-tó (31). Aspius aspius : Tenyésztett fajként a Gyöngyöspatai- (25) és a Markazi-víztárolóban (32) került elő. Leucaspius delineatus : Kisebb létszámban a mozgó és állóvizekben egyaránt találtam: a Tarjáni-patakban Gyöngyöstarjánnál (26 - itt gyakori), a Zagyvafolyóban Apcnál (35), illetve a Recski-viztárolóban (7) és a Sás-tóban (31). Tinea tinea : Elterjedési viszonyai az előző fajéhoz hasonlóak, de a Mátrában tenyésztett faj eredetileg. Lelőhelyei: Pipó-tavak (1), Gyöngyöspatai- (25), Gyöngyossolymosi- (30), Domoszlói- (33) víztárolók, Sás-tó (31), valamint a Tarnóca-patak Vécsnél (34) és a Bene-patak Visontánál (38). Gobio gobio : A mátrai folyók és patakok hegyi és dombvidéki szakaszán az egyik legjellemzőbb és leggyakoribb halfaj. Széles elterjedése révén állóvizekben is megtalálható, így a Gyöngyöspatai-(25),Gyöngyossolymosi- ( 30), Domoszlói- (33) és az Abasári víztárolóban (37). Lelőhelyei: 4, 5, 21, 23, 27, 35. Gobio albipinnatus belingi : A Zagyvában észleltem Szurdokpüspökinél (17) egyetlen példányát. Bár inkább alföldi faj, amely a kavicsos mederfenéket kevéssé kedveli, mátrai hiánya más hegyvidéki tájakkal összehasonlítva meglepő. Pseudorasbora parva : A Tarjáni-patakban Gyöngyöstarjánnál (26) találtam, ahol gyakori. Minden bizonnyal az itteni víztárolóból jutottak ki, s nagyon valószínű, hogy az amur és busa telepítésekkel kerültek ide. A várakozással ellentétben azonban másutt nem észleltem a fajt. Í3 4 A terület állóvizei között vannak természetes módon kialakult tàvak. A Pisztrángos- és a Sás-tó azonban nem áll közvetlen kapcsolatban olyan vizekkel, amelyek halfauna kialakításában részt vehetnének, így a bennük talált fajok (ez az előbbire nem is vonatkozik) betelepítés utján kerültek oda. Más a helyzet a víztárolókkal. Ezek, ha lehet, még változatosabb környezeti viszonyokkal rendelkeznek. Méreteik néhány hektártól 160-ig is terjedhet, mélységük pedig elérheti a 24 métert is. Általában elmondható, hogy legmélyebb részeik a közepükön áthúzódó patakmedrekben van, a befolyásnál nagy az iszaplerakódás, s egyéb részeiken kavicsos, homokos medret is találhatunk. A vegetáció elsősorban parti vízbenálló növényzetet jelent, keskenyebb , olykor szélesebb nád és gyékény (sás) szegéllyel, szigetekkel. Jóval kevesebb helyen látható gyökerező és lebegő hínárnövényzet, s csak néhányuknál található szegélyező faállomány fehérfűz, nemesnyár fajokból. E vizek számára döntő jelentőségű az időnkénti leeresztés, lehalászás, s a vízutánpótlás erős ingadozása a tápláló patak szezonális változásainak következtében .
