Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)
Almádi, L.: Adatok az Észak-Jászság flórájához
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 10. 1985. Adatok az Észak-Jászság flórájához ALMÁDI László Keszthely, Agrártudományi Egyetem ABSTRACT: Data to the flora of Northern Jászság /Jazyga/ In the course of reciting the flora of Northern Jászság the author calls the reader's attention to the presence of several rare species and the adequate protection of their habitats. The presence of 4 species is showed by a sketch map. A Jászságnak, ennek a természetes kistájnak, külön flórája eddig nem készült, de a területet feldolgozta SOÖ és MÁTHÉ /1938/ tiszántúli flóramüvében. A flóra megismerésének története KITAIBEL 1796. és 1803. évi útjaitól számitható, ugyan KITAIBEL feljegyzései nem jelentek meg a maguk idejében, ezek csak GOMBOCZ /1945/ közreadása után válhattak szélesebb körben ismertté.1796-ban Jászberény-Jászapáti-Heves útvonalon kocsizott át a Jászságon és több faj előfordulását állapitotta meg, különösen érdekes a tátorján / Crambe tataria /Csász /Heves/ körüli /esetleg még előbb, de itt jegyezte fel/ észlelése, mert ez a faj újabb időkben nem került elő. 1803-ban a Heves környéki területeket kutatta át, három napon át és részletes fajlistákat jegyzett le. Ekkor találta meg az időközben eltűnt Spirea crenata, Doronicum hungaricum és az Orchis ustulata fajokat. A területüket érintő második útja során jegyezte fel több helyen is a szikesedő területekre jellemző Peucedanum officinale és Aster punctatus előfordulásait, valamint az erőssztyepp jellemző faját a Phlomis tuberosát. Ez utóbbi fajt a Mátrából leereszkedve több helyen, de Heves környékén is. A hevesi homokhát nyugati vége része a Jászságnak, ezért a hevesi adatokat a területtel kapcsolatban lévőnek tekinthetjük. A 19. század második felében JANKA /1866, 1867/ is botanizált a Jászságban. A jászdózsai erdőben megfigyelt két jellemző faj az Aster punctatus és Melica altissima azóta is diszlenek ugyanabban a kis erdőcskében /Pap-erdő/. 1926-ban TIMKÓ és MOESZ közösen vételezték fel a Jászság szikes talajait és a rajta található gyepes területeket /MOESZ, 1940/. Ennek a munkának a növényekkel foglalkozó része MOESZ /1940/ dolgozata, ami minden szempontból korszerű és alapos felvételezés volt a maga idejében. így szerencsére a Jászság annyira jellemző gyepes növénytársulásairól igen alapos, mennyiségi viszonyokat is megadó feldolgozás van. ZÓLYOMI /1957/ a tatárjuharos lösztölgyes erdőtársulás elhatárolását javasolta. Majd az elkövetkező években aprólékos kutatómunkával adatokat gyűjtöttek, ennek az Alföldre jellemző erdőtársulás maradványfajainak a még fellelhető előfordulásairól /ZÓLYOMI 1969/. Ezek az adatok azért fontosak, mert a Jászságra jellemző tölgy-szil-kőris ligeterdők faji összetétele is új megvilágításba került, valamint kapcsolata a lösz- és sziki tölgyesekkel. Az árvizektől távoli löszös hátak erdői faji összetételükben hasonlóak voltak a KözépTiszatáj többi erdőivel. Vizsgálódásunk - 1984-ben - ezért irányult a lösztölgyes és erdössztyepp fajoknak a ma még szórványosan található előfordulásaira. A még fellelhető előfordulásokat érdemes feljegyezni, mert ezek segitenek az egykori vegetáció rekonstrukciójában. S0Ó és MÁTHÉ /1938/ feldolgozása, valamint ZÓLYOMI és munkatársai 1957et követő felvételei, majd S0ó /1964-1980/ szintézise után aligha lehet remélni őshonos fajok új előfordulását. A különböző európai területek flóráinak változásairól szerzett ismereteink viszont mégis indokolják az időközönkénti felmérést, mert a változások csakis igy követhetők megalapozottan nyomon. A florisztikai kutatások közép-európai fejlődése alapján biztosan állitható, hogy hazánkban is intenzivebbé kell tenni a jövőben a helyi florisztikai munkacsoportok tevékenységét. KÜNKELE /1978/ pl. Baden-Württembergben Orchi25
