Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)
Füköh, L.–Krolopp, E.: A Kőlyuk II-barlang (Hillebrand Jenő-barlang) csigafaunája
I.e. Л 7. minta után ismét azt a faunaösszctételt látjuk, amit már az 1-6. mintákban is megismertünk. Az a tény, hogy a 8-10. minták faunája alapján az előző mintákéval azonos ökológiai viszonyokra lehet következtetni még jobban alátámasztja, hogy a 7. minta faunájában bekövetkezett változás nem klimatikusan determinált, hanem emberi tevékenységre vezethető vissza. A 9. minta az I.e. szakaszon belül kissé eltér a másik kettőtől. Ez az eltérés a Carychium minimum nagy gyakoriságában nyilvánul meg. A Carychium elsődleges élőhelye a nedves mohapárnákban van, ahol elég víz áll rendelkezésre. Az egyedszámnövekedés a mohák elszaporodására utal, amit egy esetleges lehűléssel lehet indokolni. Ezt az indokot azonban más adat nem támasztja alá. A 9. mintában egy másik tényre is fel kell hívni a figyelmet, mégpedig a Discus perspectivus hiányára. Utoljára a 8. mintában van meg. Összegezve az I.-el jelzett ökológiai szakaszt, a fentiek ismeretében a következő mondható el: Az I. szakaszra az erdei elemek dominanciája jellemző, melynek alapján meleg, csapadékos klímára és zárt lombos erdőre lehet következtetni. Ezt a képet az ember megváltoztatta azáltal, hogy az erdőt kiirtotta és igy új mikroklimatikus tényezőket hozott létre. Az emtier környezetátalakitó hatása mellett szól, hogy amennyiben a 7. mintától eltekintünk, ugy az egész I. szakasz faunája azonos ökológiai körülményekre mutat. A 9. minta lehűlésre utaló faunája nem egyértelmű, mert egyedül a Carychium százalékarányának növekedése jelzi a változást. Végül meg kell jegyezni, hogy az I. szakasz faunáiban mutatkozó vízi fajok, különösen a Sadleriana pannonica jelenléte alapján a barlang környékén forrásnak kellett lennie. A 11. mintától kezdődően a faunák alánján a II. ökológiai szakaszt lehet kijelölni. Erre a szakaszra a nyílt területet kedvelő és nagy ökológiai türőképességű fajok dominanciája jellemző. Itt is három további alszakaszt lehet megkülönböztetni. Ezeket H.a., II.b., ill. II. с.-vei jelöltük. A H.a. szakaszra a Vailonia costata jelentős dominanciája jellemző. Ebből arra lehet következtetni, hogy az üledék lerakódásának idején a környék a korábbitól eltérően nyílt, bokros terület volt. Tulajdonképpen ez a környezet az idősebb rétegekben is megmarad, csak bizonyos klimatikus módosulások figyelhetők meg az egyes mintákban. A II.b. szakaszt a 13. és 14. minta faunája adja. A két fauna alapján megállapítható, hogy az előzőekben említett bokros terület továbbra is megvan, azonban itt a melegkedvelő fajok jelenlétéből a klíma melegedésére lehet következtetni. Megnő a Granaria frumentum és az Aegopinella minor relatív gyakorisága és megjelenik a Chon drula triden s is. A U.c. szakasz a mintasorozat legalsó, legidősebb része. A II.b. szakaszban kimutatott felmelegedés megszűnik és ismét a H.a. szakasz, alatt már ismertetett környezetet lehet rekonstruálni. Igaz, hogy a nyílt területét kedvelők aránya mintegy 80 %, de ebből a Vallonja costata 50 %-kal szerepel. Az előző szakaszban /II. b./ a sztyepp elemek aránya még 50 % körüli érték. Összefoglalva: a II. mintával új szakasz /II./ kezdődik, melyre az előző, meleg és csapadékos klíma alatt kialakult lombos erdővel szemben inkább a nyílt, bokros terület és a kontinentálisabb éghajlat a jellemző. E megállapítást támasztják alá a legújabban elvégzett állatföldrajzi vizsgálatok is, mely szerint az I. szakaszban a kontinentális faunacentrumokhoz tartozó fajok gyakorisága 25 %. Ez a gyakorisági érték a II. szakaszban majdnem megduplázódik, eléri a 45,7 %-ot. /BÁBA, K.-FÜKÖH, L., 1984/. Végezetül összegezve a 17 minta csiga faunáját, ill. a fauna alapján rekonstruált környezetet és klímát, a rétegsor lerakódásának sorrendjében a következő képet kapjuk: A szelvény alsó szakaszának képződésekor a területen nyílt, bokros vegetáció lehetett csupán néhány fával. A hőmérséklet a mainál hűvösebb volt. Később a nyílt vegetáció megmaradt, de a hőmérséklet emelkedett, a fák is eltűntek sőt valószínűleg a cserjék is ritkultak. Ezt a kis felmelegedést, amely a csapadék csökkenésével együtt járhatott, lehűlés követte. Ezután jelentős éghajlat változás játszódhatott le, mert a fauna alapvető jellege is megváltozik. A hőmérséklet emelkedésének és a csapadék növekedésének eredményeként zárt lombos erdő alakult ki. Az üledéksor felső szakaszának lerakódásakor már ez az erdő szolgáltatta a barlangba került faunát. Ezt a szakaszt is megszakítja egy kisebb környezetváltozás, amely azonban nem klimatikus, hanem az ember területátalakitó munkájának az eredménye volt. 18