Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)

Endes, M.: A Kiskörei-víztároló gerincesállat-világa

Az emiitett jellegzetességek miatt /odvas fák, száraz erdőalj/ az emlősfauna is e tipusban mutatja a legtarkább képet. Érdekesebb fajok: Miller-vizicickány, törpe denevér, korai denevér, sárganyakú erdei egér. Ez a leggyakoribb rejtőzködő, ellő helye rókának, nyestnek, görénynek, vadmacskának, vaddisznónak, őznek. Olykor felbukkan egy-egy kóborló, fiatal gímszarvas. De éppen emiatt az emiitett gazdagság miatt rendszeresek errefelé a vadászatok is, amelyek fészkelési, ellesi időben is zajlanak. Az ekkor okozott károk mellett eltörpül a téli vadetetés haszna. A folyamatban lévő természetvédelmi intézkedések jelenthetik később a megnyugtató megoldást. 9. "Gémerdők" A viztároló kialakitása során végzett nagy fairtásokból eredetileg szárazon, vagy vízközeiben álló fasorok, facsoportok maradtak ki itt-ott. Ezek azután a duzzasztást követően, az állandó vízboritás következményeként csakhamar pusztulásnak indultak és mára zömmel kiszáradtak, töredeznek, kidőlnek. Ám ezek az ember számára bizarr látványt nyújtó, nehezen megközelíthető területrészek éppen a nagytestű, óvatos ragadozók és telepesek költő gémfajok számára kínálnak biztonságos fészkelőhelyet. A speciális fiziognomia /erdőre és nád-dzsungelre egyaránt emlékeztet/ következményeként összetalálkoznak itt a fán és a nádban élő madarak, az utóbbiak is a fákra - földrészünkön egyedülálló jelenségként a nagy kócsag - valamint vízbedőlt ágakra, gallyakra építenek. Legszebb példa minderre az u.n. "tiszafüredi gémtelep", amely egy 1962-ben ültetett, vízben álló kis fehér füz erdőcskében alakult ki /LIPCSEY, 1978/. Alkotó fajai: kárókatona, szürke gém, üstökös gém, nagy kócsag, kis kócsag, bakcsó, kanalasgém és vízityúk. Másik, zömmel kárókatonák lakta telepen évek óta eredményesen költ az erdei fülesbagoly, sőt egy igazi erdőssztyepp faj, a kerecsen. A fasorok, vagy egyes fák gyakori madara a dolmányos varjú, elhagyott fészkeiben tőkés réce, kába és vörös vércse telepszik meg. Ritkább a barna kánya és a héja, az odúkban barázdabillegető, seregély és mezei veréb él. E különleges madárvilág fennmaradásának, vagy eltűnésének kérdésében döntő szerepe lehet annak a körülménynek, hogy az előbb-utóbb kidőlő fák helyett - a fák pusztulását sietteti a kárókatonák maró hatású ürüléke is - idejében felnövekszik-e a tároló területén minden szempontból alkalmas füz-nyár újulat? 10. Magaspartok A Tiszának mindig is jellemzői voltak a meredek, magas u.n. szakadópartok, amelyek sztenöcikus gerinces állatfajai szorosan kötődnek magához a vízhez, illetve a felette lévő légtérhez. Bár a löszfalak a tároló létrejöttével sokfelé megszűntek /partrendezés, gátépités/ és a vízszint emelkedése is kedvezőtlenül befolyásolja élővilágukat, a számos épített csatorna némileg ellensúlyozza ezt. Csupán néhány madárfaj találja meg itt életlehetőségeit. Uralkodó faj a partifecske, amelynek 500 aknás telepe is ismeretes, de számos kisebb kolónia is található vidékünkön. Nem ritka a jégmadár, amelynek itteni állománya szaporodni látszik. A gyurgyalag viszont eddig kellően nem ismert okból szinte teljesen eltűnt, noha átvonulásán rendszeresen láthatjuk csapatait. Apró, néhány /olykor csak egyetlen/ pártból álló telepei most a szomszédos kistájakon - Hortobágy, Nagykunság - alakulnak ki. 11. Az emberi környezet E tipusterület csekélyebb jelentőségű a víztároló gerinces faunájának szempontjából. Ennek oka abban keresendő, hogy az ide sorolt épületek, hidak, zsilipek és kőrakások száma kevés és általában egymástól izoláltan találhatók. A felsorolt objektumok nagy része emellett csupán az utódnevelés számára mint fészkelőhely - nyújt megfelelő körülményeket, míg az egyébként zömmel kultúra követő fajok nagyobb létszámának táplálékszükségletét a közvetlen környék nem elégítené ki. Csatornák töltéseinek jellegzetes kétéltűje a zöld varangy. A tároló területén gólya és molnárfecske fészke nem ismeretes, annál több, amelyik itt gyűjti táplálékát. Költ viszont a balkáni gerle, a füstifecske, a barázdabillegetők egy része, a házi és a mezei veréb. Kóborlásán jelentkezik egy-egy 139