Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)

Endes, M.: A Kiskörei-víztároló gerincesállat-világa

dolgozat második felében található faunalistában minden faj szerepel/. Felsorolva: jász, halványfoltú küllő, bagolykeszeg, garda, balkáni csík, angolna, menyhal, kősüllő, magyar bucó, széles durbincs, selymes durbincs. Szórványosan, vagy alkalmilag kerül elő a vágó tok, a sebes és a szivárványos pisztráng, a nyűl-domolykó, évakeszeg /szilvaorrú keszeg/, német bucó. Meghonosodott a két busafaj és az amur, valamint kisérőjük, a gyöngyös razbora. 1984-ben telepitették be a pisztrángsügért. A Tisza a madarak számára elsősorban táplálkozó terület. A mederfenékről főként áttelelő réce- és bukófajok /kerce- és jegesréce, kis bukó/ gyűjtenek, a felszínközeli halakra les a nyílfarkú halfarkas és a jégmadár. A víztükör felett mozgó rovarokkal táplálkozik a sarlósfecske /vonulásán/ és a partifecske, a tiszavirág rajzásakor azonban más faj is: fecskefélék, rigófélék, poszátafélék, légykapó- és gébicsfélék, pintyfélék. 2. A morotvák Főként a Tisza jobb partján találhatók a mélyvízü morotvák, amelyek ma - csatornák útján - ismét kapcsolatba kerültek a folyóval. E típusba sorolhatók, bár csekélyebb jelentőségűek a kubikgödrök is. Bár vízszintjük ingadozik, gyakorlatilag állóvizek. Lebegő és gyökerező hínártársulások /így a rence-béka-lencse, rucaöröm, süllőhínár-békaszőlő, tündérrózsa, súlyom/ kisebb-nagyobb területeket borítanak felszínükön. Jelleqzetes halfajaik a folyóéval nagyjából megegyeznek. A hüllők közül a mocsári teknős rohamosan fogy, a vízi sikló rendszeres, bár nem gyakori. Különleges jelenség a partokon kivágott és vízbedőlt, majd összetorlódott, részben megfeneklett, részben úszó gallyak, fatörzsek tömege, amely mint egy erős és tartós "hínárszőnyeg" vonzást gyakorol egyes madárfajokra. Nagyobb telepekben fészkel itt a dankasirály, csekélyebb számban a küszvágó csér. A morotvák emellett táplálkozó területként is jelentősek a madarak szempontjából. A nagy termetű gémek a széli vizekben, a kisebbek a tündérrózsa-hínár levelein állva, a kárókatonák és a vöcskök /köztük a feketenyakú és a vörösnyakú/, bukórécék a mélyből, a barna kánya, réti sas, a barna rétihéja, a halászsas, valamint az üszórécék /böjti, csörgő, nyílfarkú, fütyülő, kendermagos, kanalas, kontyos/, átvonuló sirály- és szerkőfajok /vihar, ezüst, kis, ill. fehérszárnyú és a kormos, továbbá a küszvágó csér/ a felszínközelről, valamint a felszínről vadásznak, gyűjtögetnek. Itt alszanak, isznak, pihennek az átvonuló nagy- és kis lilik, s a vetési lúd csapatok. Errefelé is megjelenik a jégmadár. Az emlősök közül itt találja meg zsákmányát a Miller-vizicickány és a vidra. 3. Árasztott síkvizek, iszapfelszinek A tároló üzemi szintre való duzzasztásával sokhelyütt gáttól gátig érő óriási, de sekély vizű /max. 1 m körüli/ területek jönnek létre, amelyek az egyes morotvákat is egybekapcsolhatják és ez a jelenség árvizek bekövetkeztekor még kifejezettebb. Az erősebb szelek által keltett hullámzás fenékig felkavarja őket, hőmérsékletük is gyorsan változhat. Zömmel növénytelenek, bár itt-ott kis békaszőlő-foltok megfigyelhetők, így azután kopár aljzatuk sem nyújt rejtőzési lehetőséget. Emellett leeresztés után jó részük teljesen kiszárad. Mindezek miatt, bár tájképileg meghatározó jelentőségűek, még táplálkozóterületként sem vonzóak az állatvilág /halak, madarak/ számára. A helyükön ősztől tavaszig kialakuló, vízfoltokkal tarkított iszapfelszinek viszont éppen a vonulás idején nyújtanak terített asztalt és pihenőhelyet. Ilyenkor szorul be a mélyedésekbe a halak tömege és pusztul el menthetetlenül, ill. esik a gémek, ragadozók és varjak zsákmányává. Itt pihen meg a daru - egyenlőre még csak kisebb csapatokban - és táplálkozik a lilealkatúak számos faja /ujjas-, arany-, parti- és kis lilék/, bíbic, goda, füstös-, piroslábú-, szürke-, erdei-, réti-, billegető- és pajzsos cankók, partfutók /apró, törpe, havasi/, mindhárom sárszalonka faj. A gulipán a költést is megkisérelte eredménytelenül, miután az iszapszigetek a duzzasztás során víz alá kerültek. 133