Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)

Podani, J.–Varga, A.: Bugát Pál a malakológus

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 9. 1984. Bugát Pál a malakológus PODANI János és VARGA András Vácrátót, MTA Botanikai Kutató Intézet Gyöngyös, Mátra Múzeum ABSTRACT: (Pál BUGÁT the malacologist). The molluscs material of BUGÁT got to the Mátra Museum in 1969 — The authors write on the-species-list of the collection and evaluate his relation to the malacology. BUGÁT PÁL, Gyöngyös szülötte, elsősorban a magyar orvosi és természettudományi műnyelv megalkotásában vállalt úttörő jelentőségű tevékenységével írta be nevét a magyar tudomány aranykönyvébe. Nyelvújítási munkássága összefoglalásának tekinthető élete fő műve, a „Természettudományi szóhalmaz", amely 1843-ban jelent meg és mintegy 40000 szót tartalmaz saját és munkatársai gyűjtéséből. A magyar nyelvre maradandóan ható tevékenységének illusztrálása álljon itt néhány szó: ábra, agy, boncolás, higany, ideg, izom, kísérlet, mirigy, rovar, sejt, szerv, szivacs. BUGÁT PÁL életrehívója volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének, megalapította a Természettudományi Társulatot és TOLDI FERENCcel közösen megindította az Orvosi Tár című magyar nyelvű szakfolyóiratot. Tudományos és közéleti tevékenységéről már számos méltatás jelent meg, elegendő ha ALLODIATORIS (1965), ENTZ (1915), RÉTI, (1958) és STILLER (1914) cikkeit és tanulmányait említjük. Ehelyütt BUGÁT PÁL életének egy olyan, a többihez képest talán elhanyagolható mozzanatáról szeretnénk megemlékezni, melyre vélekedésünk szerint még senki sem hívta fel a figyelmet. 1969-ben értékes anyag került a Mátra Múzeum birtokába, BUGÁT PÁL gazdag és szinte teljesnek mondható hagyatéka (erről részletesen MOLNÁR számolt be 1972—73-ban). A hagyaték fő részét bútorok, oklevelek, festmények teszik ki, de előkerült egy 89 darabból álló csiga—kagyló gyűjtemény is. Ez mindenképpen meglepetés volt, hiszen BUGÁT PÁL ilyen irányú érdeklődésről nem tudtunk, bár a Természettudományi szóhalmaz jelentős számú malakológiai kifejezést is tartalmaz, melyek közül feltétlen említést érdemelnek a következők: kagyló (concha bivalis), tengeri csiga (concha marina), tüves csiga (murex) és földi csiga (limax). A hazánkban élő puhatestű fajok közül is felsorol néhányat, pl. borzas csiga (helix hispida), bokri csiga (helix arbustorum) és berki csiga (helix nemoralis). Ez utóbbiak tudományos nevei, faji szinten, ma is változatlanok. Sajnos nem találtunk adatot arra nézve, hogy miként jutott BUGÁT PÁL a csigákhoz és kagylókhoz. A tengeri fajok túlnyomó része indopacifikus eredetű, és ezek feltehetőleg egy tételben kerültek a gyűjteménybe vásárlás vagy ajándékozás révén. Az európai fajok száma jóval alacsonyabb, mindegyikük a Földközi-tengerből származik. A kagylók jelentős 75