Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)

Kiss, O.: A Trichoptera lárvák morfo-ökológiai vizsgálata

A TRICHOPTERA LÁRVATÍPUSOK ËS A VlZI ÉLETHEZ VALÖ ALKALMAZKODÁS JELLEMZŐI HICKIN (1967) a Tricoptera lárvák három típusát különbözteti meg. 1. Az emciform lárvatípus a Limnephilidae, Goerídae, Serícostomatidae, Leptocerídae családokra jellemző. A fej hypognat és az első hasi potroh szelvényen három dudor van, az első közép-dorsalis, a másik kettő lateralis. A henger alakú potrohot, amely legtöbbször fehéres, néha pedig világoszöld színű, különböző anyagokból készített tegez védi. A tegesz formája vagy anyaga sok genusra, sőt bizonyos esetekben fajokra is jellemző. 2. A suberaciform lárvák bizonyos tekintetben hasonlók az eruciform lárvákhoz, így pl. tegezt hordanak, viszont a potrohszelvények közötti rovátka mélyebb, míg az eruciform lárvákkal a rovátka sekélyebb. A lárvák feje hypognat és prognat típus között van. A potroh színes mintázatú. Átmeneti lárvatípus az eruciform és a campodeiform típus között (Phryganeidae). 3. A campodeiform lárvatípus (Rhyacophilidae, Hydiopsychidae, Polycentropodidae, Psychomidae, Phylopotamidae) abban tér el az eruciform és a suberuciform típustól, hogy feje prognat. Tegezt rendszerint nem építenek, szabadon élnek, vagy hálót szőnek a kövek felületére, alsó oldalára vagy a növények szárához. A vízáramlás által sodort apró rovarokat, lárvákat a hálóban felfogják és felfalják. A bábozódás előtt rendszerint bábtegezt építenek. A lárvák mozgékonyabbak, mint az eruciform lárvák és — amint az várható is — sok olyan jelleg hiányzik vagy módosult, amely a tegezhordozóknál megtalálható. Az anális fog a tegezhordozóknál rövid és vastag, a hálószövőknél és a szabadon élő típusoknál hosszú vékony. Az előzőeknél az anális fog arra szolgál, hogy a lárva a hengeralakú tegezén belül megtartsa helyzetét, míg az utóbbiaknál arra, hogy a háló szálain és az érdes kőfelületen megőrizze helyzetét. Az eruciform lárva egyenletes hengeralakú potroha helyett a campodeiform típusra hát-hasi irányban ellaposodott potroh jellemző (1. ábra). A lárvák szubsztrátumhoz való kötődése és a külső morfológiai felépítésük között összefüggés állapítható meg. A lárvák testén jól megkülönböztethetjük a fejet, a tort és a potrohot. A tegezt építő lárvákat könynyen elkülöníthetjük egyéb vízi rovarlárváktól, de a szabadon és szövedékben, folyosókban élő fajokat csak hosszadalmas válogató munkával szűrhetjük ki. A fej ki tines, félgömb alapú, csonka kúphoz hasonlít, amelyek félgömb alakú része van a test középpontjához közelebb, ott az előtör membránjaihoz tapad. A fej elülső részén a rágó szájszervet találjuk. A rágok igen erősek, gyakran asszimetrikusak. Sok esetben egy igen finom barázda osztja őket két részre; egy köri és egy távoli részre. Színük a sötét gesztenyebarnától a feketéig terjed, két típusra oszthatók, melyek felépítése a táplálkozással is összefüggést mutat. Az egyik a „kés" formájú, a másik az „olló" vagy „homorú"' formájú rágó. Az előbbiek összenyomó ttak, gyakran élesek (Rhyacophilidae, Hydiopsychidae) az utóbbiaknál a fogak majdnem mindig életlenek, és ha van is metsző él a belső oldalon, akkor nagyon fejletlenek (Limnephilidae). A legtöbb fajnál mindkét rágó külső szélén két sörte fordul elő, de az, hogy a belső szélen kis szőrökből vagy tüskékből álló kefe található, már kissé változó. SILTALA (1902) ezeket növényevőknek nevezi (Beraeidae). $6