Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)

Solti, B.–Varga, A.: A Mátra-hegység hüllő faunája

Lacenta agilis agilis L.: a vizsgált területen általánosan elterjedt. A Mátra alacsonyabb dombvidékén gyakoribb, mint a magasabban fekvő területek alkalmas pontjain. Egy esetben [Fekete-tó, DU 20 (29)] a vöröshátú változatát (var. rabra LAUR.) is megfigyeltük. (3. sz. ábra, jelölése: fekete és üres kör). Laceita muralis mmalis (LAUR.): Csak a Mátra tömbjén belül, inkább a magasabb részeken fordul elő. A sziklás, kőomladékos helyeket kedveli, ha azok kellő napsütést kapnak. (1 sz. kép). Másodlagos élőhelyei az erdészeti feltáróutak készítésekor keletkezett sziklatörmelékes rézsűk. Nem gyakori. Egy példányon kullancsfertőzést találtunk. (4 sz. ábra, jelölése: fekete háromszög). 1. sz. kep: A Laceita muralis élőhelye: Tar: Farkaslyuk-hegy D-i lába a Csevice-patak völgyében. (Fotó: VARGA ANDRÁS). Lacerta viridis (LAUR.): A fürge gyíknál lényegesebben ritkább, a faunakönyvvel ellentétben, a Mátrának inkább az alacsonyabb részein fordul elő (4. sz. ábra, jelölése: fekete kör). Ablephams kitaibeli fitzingeri MERTENS: Tar mellől, a Farkaslyuk tetőről és környékéről van csak néhány adatunk (2. sz. kép). Ez a lelőhely az irodalomban is szerepel (VARGA 1975). Az andezitkibukkanásos meleg lejtőket kedveli. Az ehhez legközelebb eső ismert előfordulás már a Cserhát-hegységben található Mátraszöllős és Kozárd térségében. A Cserhát és a Mátra-hegységi élőhelyek bemutatásara 1—1 fényképet mellékelünk. Míg a mátrai biotóp sziklásabb, erodáltabb, addig a cserháti élőhelyekre az elszórt andezittömbök a jellemzőek (3 sz. fénykép: Tepke-hegy K-i oldala a Harangos-kút fölött). (5 sz. ábra, jelölése: fekete háromszög). 130