Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)

Kárász, I.–Salamon, K.: A recski arborétum

resztje tölgyeseivel érintkezik. Kiépített, portalanított út csupán a recski szeméttelepig vezet, onnan gyalog közelíthető meg a sárga (s) jelzésű turista úton. A 4,58 ha területű arborétumot tekintélyes kiterjedésű véderdő övezi, így a védelem alatt levő terület 69,45 ha. Felszíne egyenetlen, a tengerszint feletti magasság 270—300 m között változik. Két É—D-i lefutású patakmeder szeli át, melyekben vízfolyás csupán csapadékos időszakban látható. Aljzatuk az év nagyobb részében száraz, helyenként mocsaras. A magasabb déli területeken bevágódásuk mélysége eléri a 8—10 métert. Az egykori átjárókat két igen rossz állapotban levő fahídmaradvány jelzi. A Kis-Mátra a hegység egyik legalacsonyabb morfológiai tája, így évi középhőmérséklete a Mátráénál magasabb, még az északi kitettségű lejtőkön is 7—9 °C. A csapadék évi átlaga a hegyvidékinél lényegesen kevesebb, alig éri el a 650 mm-t (LÁNG 1955). Az arborétum kicsiny területén különböző alapkőzeteken (riolittufa, karbonátos piroxén-andezit, glaukonitos homokkő, agyagmárga) a barna erdőtalaj változatos típusai alakultak ki (TÓTH 1978). Részletes talajelemzést nem végeztünk. Északi—északnyugati alacsonyabb fekvésű részén klímazonális cseres-tölgyes (Queicetum petiaeae-cenis) alkotja az eredeti vegetációt. A cseres-tölgyes fokozatosan extrazonális gyertyános-tölgyesbe (Queico petiaeae-Caipinetum) megy át, sőt a legmagasabb részeken a bükk (Fagus silvatica) válik domináns fajjá. Zárt állománya az extrazonális Melitti-Fagetum silvaticae jellemzőit mutatja (1. ábra). 1. ábra: Az arborétum alapkőzetei és természetes vegetációja 1. agyagmárga, 2. riolittufa, 3. karbonátos piroxénandezit, 4. glaukonitos homokkő, 5. Quercetum petiaeae-ceiris, 6. Queico petraeaß-Caipinetum, 7. Melitti-Fagetum silvaticae, 8. Alnus glutinosa. 10 л