Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Dr. Nagy Gyula (1914–1983)

haláláig. 1982-ben még egy alkalommal vadászmesteri tanfolyamot is indított. 1976-ban, igazgatói működése alatt kerül sor egy komplex kutatási program kidolgozására is, mely „Az Északi-Középhegység természeti képe" címen indul be, és jelenleg is folyik. Sokoldalú munkásságának elismeréseként több kitüntetést kapott. 1973-ban a Szocialista Kultúráért emlékérmet, 1974-ben a Megye Művelődéséért emlékérmet, 1975-ben a Nimród Vadászérmet. 1978-ban, nyugállományba vonulásakor kapta meg a Munka Érdemrend Aranyfokozatát, 1981-ben a Kiváló Munkáért MÉM — miniszteri kitüntetést, és végül 1982-ben a Pro Űrbe emlékérmet. A múzeumot azonban nyugdíjasán sem hagyta el. Tudományos főmunkatársként továbbra is nap-mint-nap bejárt ide, és fejlesztette, kezelte a vadászattörténeti gyűjteményt. 1983-tól az ekkor megalakult Vadászati Osztály vezetője lett. Munkába induláskor érte a végső csapás is, melyet szervezete már nem tudót átvészelni. Halála után ismerhettük meg mély érzésvilágáról, hihetetlen természetszeretetéről szóló verseit, melyeket az utolsó pillanatig féltve és rejtve őrzött. Az őszi égen darvak szállnak, Beszédes, kósza, szürke darvak, Szárnyuk tolla a felhőt veri: Tovább nálunk már nem maradnak,— Messze szállnak az őszi égen, — Üj táj, új élet várja őket, Ütjük során sárguló rétek, S fák köszöntik a költözőket. — Egyhangú krujuk messzehangzik, A szél elkapja, s játszik véle, Én is meghallom, rámhull, — s megfog, A szálló darvak halk beszéde ... Hívnak engem, s én velük mennék, De, jaj, a földhöz vagyok kötve, ök a szél szárnyán szállnak gyorsan, S csak néha néznek le a földre ... {Nagy Gyula, 196s) Most búcsúzunk Tőle. Munkáját folytatjuk — a Mátra Múzeumot, mely legfőbb életműve volt, igyekszünk olyan szintre emelni, hogy méltó emléke legyen alapítójának, Dr. NAGY GYULÁ-nak. 6