Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Kiszeliné, Vámosi, A.: A Mátra-hegység zuzmóflórája II.

(VERSGHY 1964: 49 sub Cyrophora hyrsuta var. piotomatrensis GYELN.), (leg.: A. BOROS, det.: SZATALA 1928!). Környezetből kiemelkedő sziklacsúcs meredek, napos — időnként vízszivárgásos oldalán, szélvédett felületeken. Nitrofil faj. Umbilicariü polyphylla (L.) HOFFM. Syn.: Gyiopboia glabra ACH. Mátraszentlászló: Kút-hegy 700 m. Savanyú andezittömb függőleges nyugati oldalán, talajhoz közel (1 m magasan), félárnyékos környezetben, szélnek kitett felületen. Észak-Európában gyakoribb, az Alpokban ritkább. Kozmopolita faj. Lasallia pustulata |L.) MÊRAT. Syn.: Umbilicaiia pustulata Sas-kő, Agasvár (VERSEGHY 1965: 160, 162 sub Umbilicaiia p.), Hajnács-kő (GYELNIK 1928: sub Umbilicaiia p.). Sas-kő (KISZELY GYÖRGYNÉ 1968: 394 sub Umbilicaiia p.), Mátrafüred: Hajnács-kő 600 m, Galya-tető 920 m. Napos, erősen felmelegedő, savanyú andezitsziklák függőlegesen meredek oldalán (melyen a gyakran kiszáradó), időnkénti vízszivárgással ásványi és nitrogénvegyületekhez jut a telep. (Umbilicaiion hiisutae-, Lcsallietum pustulatae társulásában.) 22. ACAROSPORACEAE Acaiospoia atiata HUE. Recsk, Lahoca-hegy, 300 m. Érctartalmú amfibolandezit-törmelékes tömbön, napos, száraz, DNy-ra néző oldalon. Dél- és Közép-Európában (az alföldtől az erdőhatáráig) szilikátos kőzeteken elterjedt. Acaiospoia fuscata (NYL.) ARN. Sas-kő (VERSEGHY 196s: 162, GALLÉ 1975: 180!) Verpelét, Várhegy 200 m, Mátrafüred, Hajnács-kő 600 m

; Hasznos: várrom 240 m, Mátraszentistván: Agasvár 700 m

; Párád; Disznó-kő 700 m, Recsk: Lahóca-hegy 300 m. Fotofil, nitrogénvegyületekkel szemben toleráns faj. Száraz, vagy esóverte sziklákon, köveken, napsütötte felületeken (deszkán is) a hegység területén mindenfelé gyakori. Acaiospoia miskolcensis H. MAGN. Sas-kő-sziklán álló emlékmű függőleges északnyugati oldalán. Acaiospoia nitiophila MAGN. Hasznos; Száraz Kesző 400 m, Hajnács-kő 600 m, Mátrakeresztes; Csóka-kő 500 m, Mátraszentistván: Agasvár 700 m, Recsk; Lahóca-hegy 300 m. Erősen nitrofil, fotofil faj. Ammóniavegyületekben gazdag, poros, könnyen felhevülő, napos sziklafelszíneken, száraz-meleg klímájú területeken a hegységben és Európában gyakori. Acaiospoia oligospoia (NYL). ARNOLD. Párád; Disznó-kő 700 m. Félárnyékos területen, kiálló, enyhén meszes andezittömb és kisebb kövek felületén. Elterjedése Európa mérsékeltövi éghajlatú területe. Acaiospoia pelyocypha (WAHLENB.) ARN. Mátrafüred; Hajnács-kő 320 m, Mátraszentimre 700 m. Nyílt, sziklás tömb legmagasabb csúcsán Közép-Európai elterjedésű, ritka. Acaiospoia piaeiuptaium MAGN. Mátrafüred; Hajnács-kő 300 m. Alacsonyabb sziklatömbön. Acaiospoia umbilicata BAGL. Mátrafüred; Hajnács-kő 320 m. Napos, nyílt sziklás területen. Acaiospoia veionensis MASS. Mátraszentlászló; Kút-hegy 700 m. Savanyú andezitsziklák érdes felületén. Acaiospoia veisicoloi BAGL. et CAREST. Sas-kő, emlékmű oladlán, 890 m. Szilikát- és mésztartalmú kőzeteken is előfordul. Dél-Európában gyakori. Elszórtan Felsőrajna vidékéig a Déli-Alpokban és Magyarországon is megtalálható. Saicogyne dubia H. MAGN. Recsk; Lahóca-hegy, Kanázsvár 200 m. Parazita Acaiospoia telepen. Spoiastatia polyspoia (NYL.) GRUMM. Syn.: S. cineiea (SCHAER.) KOERB. Kékes, Disznó-kő 700 m. Enyhén meszes andezitszikla északnyugati, meredek, magasan kiemelkedő, erősen szeles, hideg, nedves felületén (Racodium rupestre-vel együtt). Elterjedése Európa északi része, délen a magasabb hegyekben. 23. PERTUSARIACEAE Peitusaiia albescens (HUDS.) CHOISY et WERN. Syn.: P. discoidea (PERS) MALME. var. globulifeia; P. globulifeia (TURN.) MÁSSAL. Kékestető (GALLÉ 1975: 184, 185, 186 sub P. globulifeia), Mátrafüred; Várbérc 550 m, Domoszló; Csonka-patak, völgy olda64