Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Jánossy, D.–Kordos, L.–Krolopp, E.: A Függő-kői-barlang (Mátraszőlős) felső-pleisztocén és holocén faunája

A rétegsor alsó része (5—10 minták, 70—140 cm) az előzőktől jelentősen eltérő Mollusca-anyagot tartalmazott. Az erdei faunának itt nyoma sincs, helyette nyílt, füves-bokros területeken élők találhatók. A fajszám kicsi, az egyedszám is alacsony (1. táblázat). A faunában több olyan faj is van, mely Magyarország területén ma nem fordul elő, a pleisztocénben viszont hazánk faunájának is tagja volt. Ilyen a Vallonia tenuilabris és Vertigo parcedentata. Mindkettő kihalt faj, a közép-európai pleisztocén üledékeknek, elsősorban a glaciális klímaszakaszok alatt képződött löszös üledékeknek jellemző csigái. Eddigi adataink szerint holocén képződményekben már nem fordulnak elő (LOZEK 1964). Jelenlétük így egyértelműen jelzi az üledék pleisztocén korát. A Semilimax kotulai ugyan ma is él, Magyarországon azonban nem fordul elő (PINTÉR-RICHNOVSZKY-SZIGETHY 1979). Hozzánk legközelebb a Kárpátokban él, (LOZEK 1964), de Európának különösen É-i felében, a magasabb hegységekben többfelé megtalálható (ZILCH—JAECKEL 1962). A hegységek 700 m feletti régióiban él, így Thüringiában 750 m körül, az Érchegységben 900 m magasságban gyűjtötték (RENSCH 1937). Ezek az adatok egyúttal a legalacsonyabb előfordulásokat jelzik, mivel általában jóval magasabban, egészen 2000 m körüli magasságig található. Pleisztocén képződményeinkből először 1957-ben sikerült kimutatni (KROLOPP 1961). Azóta több helyről is előkerült, mindig a dombvidék és alacsonyabb hegyvidék fiatal pleisztocén korú löszös üledékeiből (általában nem publikált adatok). Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a Würm felső részének (W

III.) egy jól körülhatárolható szakaszban élt területünkön (a Bithynia leachi — Tríchia hispida biozóna Semilimax kotulai alzónája: KROLOPP 1982). A minták alacsony egyedszáma miatt mennyiségi kiértékelésre nincs lehetőség. Annyi azonban mindenképpen megállapítható, hogy a hidegjelző fajok (Vallonia tenilabrís, Semilimax kotulai) mellett nagy ökológiai tűrőképességű alakok (Pupilla muscorum, Vallonia costata) mutatkoznak nagyobb egyedszámban. Az ezekhez képest melegigényes Chondrula tridens és Helicopsis striata a mintákban csak 1—1 példányban szerepel. Mindezek alapján a csigafauna a 70—140 cm közti üledéksor képződése idején a mostaninál hűvösebb „glaciális" klímát és gyér vegetációt jelez. A 4. minta (55—70 cm) faunája nem értékelhető, valószínűleg azonban ez is már a pleisztocén rétegsorhoz tartozik. Végül az utolsó minta (125—140 cm) ugyancsak nem értékelhető faunisztikailag, de a héjtöredékek jellege alapján a felette lévő rétegekhez kapcsolódik. A sziklaüreg előtti részen, az időszakos patak mellett mélyített gödör rétegsorából a II. minta (a felszíntől 25—45 cm közt) tartalmazott malakológiai anyagot. Bár csak néhány példány került elő, a fauna mégis egyértelműen jelzi a pleisztocén kort és a hűvös klímát. Ugyanazok a fajok kerültek elő innen, mint a sziklaüreg rétegsorának alsó szintjéből (1. táblázat). 53