Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Jánossy, D.–Kordos, L.–Krolopp, E.: A Függő-kői-barlang (Mátraszőlős) felső-pleisztocén és holocén faunája

Minta dm» egyed/dm-* faj/dm

:i egyed/faj barlang i. ISO 2. 150 3150 4ISO 5150 6. ISO 7150 8. 150 9150 I о. 150 patakpart I. 150 II. ISO III. 150 IV. 150 V. 90 VI-IX. 90—90 0,6 0,1 s 3,9 o,8 0,1 s S,i 0,4 0,16 2,1 0,6 0,1 S 4,3 0,9 0,12 8,2 1,2 0,12 9,2 i,4 0,10 13,4 1,2 0,I2 9,2 o,5 0,09 5,5 0,2 0,08 2,6 3,i 0,I4 22,2 1,8 О, IO I7,0 1,0 o,io 9,5 0,1 0,04 2,1 0,02 0,02 1,0 nem értékelhető 4. ábra: A gerinces maradványok egyed/dm*, íaj/dm3 és egyed/faj értékeinek alakulása a két szelvényben. A fenti adatok azt mutatják (4. ábra), hogy a holocén minták (1—3.) viszonylag magas fajszámban (főleg aprógerincesek) kevés egyedet tartalmaztak, míg az alattuk fekvő pleisztocén minták nagy része (5—8.) csontmaradványokban gazdag volt, mind faj, mind egyedszámban. A barlang alját fedő két rétegben (9—10.) a csontdúsulás rohamosan csökkent, csaknem meddővé vált. A patakparti szelvény legfelső rétegei (I—III.) rendkívül gazdagok voltak csontleletekben, az I. minta értékei meghaladják a legmagasabb barlangi mintáét. Ez a jelenség esetleg annak tudható be, hogy a felszínen lévő I. minta anyagából a könnyen erodálódó löszös szemcsék elszállítódtak, s így relatív leletdúsulás következett be. Másik magyarázat az üreg és az aláhajló sziklafal fejlődésére, üledékkel történő feltöltődésére vezethető vissza. Eszerint a barlangüreg sziklafeneke és a sí