Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Czajlik, P.: Dr. Véghelyi Lajos (1895–1940)

szcfüggésben volt édesapja, VÉGHELYI ÜDÖN korai halálával. 1907-ben visszakerült Esztergomba. Ettől fogva FOGARASSY TANASY BÉLA a nevelőapja, aki a községi főreáliskolába íratta. Itt is érettségizett, 1914-ben. DUDICH ENDRÉvel egész életen át tartó barátsága még az esztergomi diákévekben kezdődött. DUDICH az első, aki felismeri VÉGHELYI önzetlenségét, mindenkor, mindenkivel kapcsolatban megnyilvánuló, sokszor saját érdekei elé helyezett segítőkészségét. Barátságukban DUDICH mindvégig megőrizte az idősebbik diák fölényességét. 1911. március 13-án kelt levelében így ír: „Nagyreményű VÊGHEYLI LAJOS! Halottam, hogy te is írtál pályázatot a bitumenes anyagokról. Ugyanilyen tételre pályázom én is az önképzőben. Mivel pedig tégedet, mint kiváló chémiai szaktekintélyt ismerlek, azért légy szíves közölni a forrásul használt műveket. . . . DUDICH ENDRE, VI. o. t." Nevelőapja kívánságára 1914-ben a budapesti Kir. József Műegyetemre iratkozik be, de már 191 s márciusában orvosi tanácsra abbahagyja. Régi tervét megvalósítva, a Tudományegyetemen bölcsész karon folytatja és fejezi be tanulmányait 1922-ben. Középiskolás korától érdeklődött a barlangkutatás és a paleontológia iránt. 1913-ban fedezte fel a Strázsa-hegyi barlangot, amelynek feltárását már akkor elhatározta. Szándékát megerősítette és véglegesítette KORMOS TIVADAR eredménye, amelyet 1913-ban a pilisszentléleki Legény- és a bajóti Jankovich-barlang feltárásánál szerzett. Látván, hogy milyen nehézségeket okoz a leletek meghatározása a hiányos összehasonlító anyagok miatt, 1915-ben rendszeresen és módszeresen elkezdte a fauna gyűjtését a leendő ásatások környékén. 1915. VII. 28. a gyűjtési napló első dátuma. Célja ezidőtájt elsősorban az összehasonlító csontanyag biztosítása, ezért a gyűjtött példányok csontjait preparálja. 1915 és 22 között hal-, kétéltű-, hüllő- és madárgyűjtésének, -preparálásának eredménye: 69 faj, 213 gyűjtési dátuma. Emellett legyűjti Esztergom környékének teljes emlősfaunáját is. Munkásságának talán legkiemelkedőbb része haláláig tartó denevérgyűjtése, amelyet 1915. XII. 4-én egy pár Nyctalus noctula-val kezd el. Az esztergomi faunakatalógusában már 9 denevérfaj szerepel. Kiváló rajzkészségét és kézügyességét is DUDICH fedezte fel először. „Kedves LAJOS! örömmel tudatom, hogy az Archiv f. Naturgeschichte szívesen elvállalta a cikk közlését. A táblára még ráírtuk »Ad. nat. del. L. VÉGHELYI«. Újra hálásan köszönöm Neked szívességedet és talán egyszer alkalmam lesz viszonozni. A gyűjtéssel nem nagyon töröm magamat, mert állandóan őrült melegek vannak. ... Nagysalló, 1921. VI. 10. DUDICH." Rajzkészségét ÉHIK is hamarosan felfedezte, több írásos anyag maradt vissza, amelyek bizonysága szerint VÉGHELYI sokat rajzolt ÉHIK számára is. Többek között ÉHIK 1926-ban megjelent Magyarország földipockai c. dolgozatához is ő készítette a Pitymys dadus hungaricus és a Pitymys subtenaneus koponya rajzait. Ránk maradt hagyatékában általa lerajzolt Mustela foina, Spalax, 1918. V. i-én készült békakoponya, több faj fogazatának rajza (1. sz. kép), az Apodemus agrárius és a Sicista subtilis tiizona összehasonlító színes táblája. Ö rajzolta le KUBACSKA dolgozatához (1926—27) a barlangi medve fogából való — az ősember állítólagos szerszámát — „Kiskevélyer Klinge"-t. VÉGHELYI munkája KORMOS TIVADAR dolgozatának (1926) csodálatos III. táblája is az Ambly18