Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Kárász, I.–Suba, J.: A bükki „Őserdő” cönológiai és florisztikai viszonyai

A részletes eredményeket faji lebontásban az i. táblázatban foglaltuk öbsze. Az A értéket (az iX

1 m-es felvételeknél) konkrét százalékértékben fejeztük ki, melyet a következőképpen számítottunk: a megszámolt összes egyed számát (6 184 db) vettük 100 %-nak. Meghatároztuk fajonként az egyedszámokat és kiszámítottuk, hogy azok az összes egyed hány százalékát teszik ki. A terület konstans fajai: Galium odoiatum, Sanicula euiopaea, Oxalis acetosella, Glechoma hederacum, Viola silvestiis, Impatiens nolitangeie, Hordelymus euiopaeus. Közülük faciesalkotók: Galium odoiatum, Oxalis acetosella, Glechoma hederacum, Impatiens noli-tangere. Kisebb területeken a Viola silvestiis és a Hoidelymus euiopaeus is. A terület vegetációjának összetétele lényegében megegyezik a Bükk-hegység más területeinek Aconito-Fagetum állományaiéval. Néhány faj jelenléte (pl. Aictium lappa, Atiopa belladonna, Ciisium eiiophoium, Taiaxacum officinale, Urtica dioica, Sambucus nigia, Rosa canina) az állomány bolygatottságát, zavartságát mutatja. E fajok elsősorban a jelzett turistautak mellett fordulnak elő. Valószínű, hogy további megtelepedésük a nagy forgalmú országos kék jelzésű turistaút őserdőn kívül történő elvezetésével meggátolható lenne. A zöld jelzésű út továbbra is biztosítaná az érdeklődők számára az őserdőbe való bejutást, a kék út elterelésével pedig megszűnne az átmenőforgalom. IRODALOM: FRISNYÁK, S. (1978): Magyarország földrajza. —

GODÔ, M. (1980): A bükki őserdő cönológiai és struktúraviszonyai. (Tudományos Diákköri Dolgozat, mscr.). —HORVÁTH, I. —MAHUNKA, S. —SIMON, T. —

SZUJKONÊ—LACZAJ. (1979): Nemzeti parkok kutatása — természetvédelem — táj rekonstrukció (MTA. Biol. Oszt. Közi. 22: 337350). —JAKUCS, P. (1981): (Szerk.): Studies on the oak forest ecosystems of the Pannonicum results "Sikfőkút Project,, I. —KÁRÁSZ, I. (1980): A bükki őserdő cönológiai és strukluraviszonyai. (МВТ. Bot. Szakoszt. előadás). —KOPASZ, M. (1979): (szerk.): Védett természeti értékeink. —KOVÁCS, G. —SALAMON, F. (1976): Hortobágy a nomád pusztától a Nemzeti Parkig. —KOVÁCS, M. (1975): (Szerk.): A környezetvédelem biológiai alapjai. —

KISZELINÊ, VÁMOSI, A. (1980): Az őserdő zuzmóflórája (mscr.) МВТ. Bot. Szakoszt. előadás. —ORBÁN, S. (1980): Az őserdő mohaflórája (mscr.) МВТ. Bot. Szakoszt. előadás. —SCAMONI, A. (1980): Die Buchenwälder des Bükk-Gebirges (No-Ungarn) im Vergleich mit denem des Pleistozäns der DDR. (Acta Bot. Acad. Sei. Hung. 26: 181—184.). —

SILLER, I. —TAKÁCS, В. (1980): A bükki őserdő nagygombái. (Mikol. Közi. 3: 121—"132). —

SOÔ, R. (1964—80): A magyar flóra és vegetáció rendszertani - növény földrajzi kézikönyve I-VI. —TÓTH, K. (1979): (szerk): Nemzeti Park a Kiskunságban. —ZÓLYOMI, B. —JAKUCS, P. —BARÁTH, Z. — HORÁNSZKY, A. (1954): A Bükk-hegységi növény földrajzi térképezés ererdőgazdasági vonatkozású eredményei. (Erdő 3: 97—105). —ZÓLYOMI, B. —JAKUCS, P. —BARÁTH, Z. —HORÁNSZKY, A. (1955): Forstwirtschaftliche Ergebnisse der geobotanischen Kartierungn in Bükkgebirge, (Acta. Bot. Acad. Sei. Hung. 1: 361—395). Érkezett: 1981. IV. 5. Dr. KÁRÁSZ Imre, Dr. SUBA János Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszéke H-3301 EGER Pf- 43. 91