Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 7. (1981)

Fehér, G.–Orbán, S.: A bükki „Őserdő” korhadó fáinak mohacönológiai viszonyai

Az őserdő korhadó fáin, a korhadási fokozatoknak megfelelően vizsgáltuk a kialakuló mohatársulásokat és a szukcesszió során a társulások egymásba való átalakulását. Vizsgálataink eredményeiből 2 új mohacönózis leírását ismertetjük és azokat a növényföldrajzi és ökológiai viszonyokat, amelyek a cönózisokat, illetve a szukcesszió egyes állapotait jellemzik. MÓDSZER A bükki ,.Őserdőben" az élő és a korhadás különböző stádiumaiban leve fákon talált mohákról készítettünk cönológiai felvételeket BRAUN—BLANQUET (1951) módszerével. A próbanégyzeteket 0,2—1 m

2 nagyságig jelöltük ki. Tíz-tíz felvételt készítettünk az élő, a korhadás T., IT., III. stádiumában levő fákról. Vizsgáltuk az A-I) értékot és a konstanciát. Az elkészített cönológiai táblázatokat PÖCS (1966) egyszerű statisztikai módszerével hasonlítottuk más irodalmak, PECIAR (1965), PHTLTPPI (1965), МГНАТ (1976) cönológiai listáival, s a hasonlósági indexek alapján állapítottuk meg az új társulások létezését és egymástól való különbözőségét. A fák korhadási stádiumai MITTAT (1976) felosztása szerint a következők: T. Kezdeti, bevezető szakasz: élőfára jellemző, kéreg korhadásának kezdető. II. A kéreg még ép, rajta fülledési nyomok találhatók. III. Kéreg nélküli, korhadt anyag. Színe kifehérodő, állománya nedves, puha, szétmorzsolható. IV. Széteső fa, porlad, nagy darabokra esik szét. Az eredeti fakéreg szöveti felépítése felismerhetetlen, állománya a humuszhoz hasonló, összenyomható, szétmorzsolható. V. 3 előrehaladottal)}) szakasz: fa porlad, apró darabokra esik szét, máihumusz borítja. Ezek a stádiumok általában megegyeznek a RASCH ENDORFEL (1949) által megállapított korhadási szakaszokkal. Mohacönológiai vizsgálataink nyomán mi mindössze három stádium elhatárolását láttuk indokoltnak így jelölésünkben: KI. megfelel a MIHAI-féle felosztás II. stádiumának, a KII. megfelel a fenti felosztás TIT. stádiumának és a KTTT. a MIHAI-féle skála IV—

V. szakaszának. AZ ASSZOCIÁCIÓK LEÍRÁSA 1. Pterygynandro — Hypnetum cupressiformis Ass. nov. Az asszociáció élő bükk-törzsekre jellemző. 800 m körüli magasságban. A Bükk hegységben montán bükkösökben (Aconito-Fagetum) mesoterm termőhelyen. A fa teljes borítottsága kb. 1%-os, az asszociáción belül a legnagyobb borítási értéke a két konstans fajnak van. Összetételében 17 faj szerepel. Fajainak nagy részét élő fákon találjuk meg, de előfordulhatnak korhadó fákon is, (pl. Lophocolea heterophylla, Bryum flaccidum). Cönoszisztematikailag fajainak 64%-a Querco-Fagetea faj. 11% társulásközömbös, 5% Quercetea pubescentis állománybeli faj (1. ábra). 16