Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 7. (1981)
Nagy, B.: Az Isophya modesta FRIV (Orthopt.: Tettigoniidae) reliktum populációi Magyarországon
5, 6. Pécs: Misina, 500 m, Tubes 550—600 m, 1958. V. 14. 2 #; Tubes, 1963. V. 22. 6$; 1964. VI. 29. 2 $ 1965. VI. 10. 7 с?, 1 $ L 4 ; karsztbokorerdő tisztások rétjén; VILLÁNYI-HG. 7. Villány: Feketehegy, 300 m, 1964. VI. 30. 1 $; 1965. VI. 11. 4#; 1966. VI. 9. 3 $; Tölgyligetes mezofil tetőrét; BAKONY. 8. Somlóvásárhely: Somló, 400 m, 1979. V. 13. 3^, 4 $ L 2==3 ; erdőszéli bokros mezofil rét; NAGYALFÖLD. 9. Klárafalva, 1961. VI. 13. 1 $ (leg. Dr. SZALAY— MARZSÓ L.); ültetett füzes a Maros ártere közelében. A csupán egyetlen nőstény alapján pontosan aligha dönthető el faji hovatartozása; az 1981-ben felfedezett mártélyi Isophya costata BR. előfordulás némileg az utóbbi fajhoz tartozását erősítené, noha az /. modesta erdélyi, összefüggőbb area-területe sem esik túl messze. A fentiekben kimutatott magyar középhegységi lelőhelyek egyben az /. modesta areájának legészaknyugatibb részét is jelentik; ily módon e fajt a magyar középhegységi fauna ritka és faunisztikailag értékes elemei közé sorolhatjuk, amelynek populáció-részlegei jelentős mértékben elszigetelteknek látszanak egymástól és a dakobalkáni area-törzstől is. Ezek érintkezésére, keveredésére, vagy terjedésére gyakorlatilag aligha van mód, nemcsak a faj szárnyatlan volta, hanem a megfelelő élőhelyek hiánya miatt is. A dús, változatos növényzetű karsztbokorerdő-tisztások, vagy a nyíltabb, de ugyancsak változatosabb, jobb minőségű, zavartalanabbsztyepprétfoltok, amelyek e faj elsődleges élőhelyei, manapság már korlátozottan fordulnak elő. Számos negatív gyűjtési tapasztalatunk is arra mutat, hogy az említett előfordulási pontokon is igen kis területfoltokon maradtak fenn a régente bizonyára kiterjedtebb populációk. A nagy testű, menekülésre alig képes rovar, a taposott, vagy erősebben legeltetett területen aligha maradhat fenn és a kora tavaszi avartüzek is bizonyára jobban veszélyeztetik, mint más Orihopterafajokat. Lárvái ugyanis különösen korán, már március közepén is kikelhetnek, amikor más fajok petéi a talajban heverve elkerülik a kora tavaszi avartüzeket. Ezen érdekes és még bizonyára egyéb értékes faunaelemeket is tartalmazó élőhelyek természetvédelmi helyzetéről a következő vázlatos helyzetképet adhatjuk : A bükki (bélkői) lelőhely a terület lebányászásának előrehaladása folytán feltehetően az utóbbi évek alatt pusztult el (NAGY 1974). A mátrai lelőhelyek közül a sárhegyi még megvan (NAGY LÁSZLÓ a jelzett helyen 1980-ban talált példányokat) és amennyiben túlzott legeltetés, zavarás, vagy ismételt tavaszi avartűz nem károsítja, további fennmaradására is megvan a lehetőség. A terület védett státusa ezt elősegíthetné. Viszont a galyatetői előfordulás már évekkel korábban is bizonytalanná vált a természetvédelmi érdekek ottani háttérbe szorulása miatt (telkesítés, az öreg-nyírfás rét zavartsága stb.). A mecseki és villányi előfordulási helyeket Pécs közelsége, illetve a terjeszkedő szőlőkultúra (Feketehegy), illetve ennek környezetzavaró hatása veszélyezteti, noha korábban ezek a baranyai területek képviselték az /. modesta populációinak a legkiterjedtebb és helyenként összefüggő hazai élőhelyeit. A legelszigeteltebbnek és legnyugatibbnak látszó somlói populáció ugyancsak kis területre 31
