Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 7. (1981)
Fehér, G.–Orbán, S.: A bükki „Őserdő” korhadó fáinak mohacönológiai viszonyai
Nemcsak a fajok aránya változik meg, hanem maguk a fajok is kicserélődnek. Egye3 Leucodontetalia fajok eltűnnek (pl. Anomodon attenuatus) és új Lophocoleetalia fajok jelennek meg (pl. Brachythecium rutabulum, B. velutinum, Amblystegium serpens), majd az előrehaladottabb stádiumokban már dominálóvá válnak a korhadást jelző fajok [pl. Drepanocladus uncinatus, Riccardia palmata (6. ábra)]. Arányeltolódás történik az asszociációkban a mezofiton fajok felől a hygrofiton fajok javára (4. ábra). Élő fán 34%-ban mezofiton fajok fordulnak elő, a xerofiton fajok aránya itt a legnagyobb: 18%. Hygrofiton faj nincs az asszociációban. A korhadás előrehaladásával csökken a mezofiton fajok aránya, már csak 50—55%. Eltűnnek a xerofiton fajok, a hygrofitonok aránya pedig nő (a III. stádiumban már 18%). Ezek az adatok összefüggésben vannak az alzat víztartalmával. Jól bizonyítja mindezt a vizsgált faminták nedvességtartalma. A famintát egy száraz nyári napon vettük, amely előtt kb. 10 napig nem volt eső. A nedvességtartalom a korhadás II— III. stádiumában a legnagyobb (27—31,5%). A KÜLÖNBÖZŐ KORH ADÁSI STÁDIUMOKBAN LEVŐ FAMINTÁK VÍZTARTALMA Élőfákhoz hasonló— KI К II К III korhadni kezdő fa Nedvességtartalom % 5,24% 12,9% 31,6% 27,0% átl.: 22,2% A szukcesszió menetét bizonyítja, hogy a Drepanocladus uncinatus, mely nálunk kizárólag korhadt fán él, erdőben, a korhadás előrehaladottabb szakaszában jelenik meg, mikor már a faanyag kezd hasonlítani a humuszhoz (széteső, porladó fa, nagy nedvességtartalom, savanyú pH). Ezek a cönózisok fenyvesek korhadó fáinak társulásaihoz hasonlók, azonban azok fajokban sokkal gazdagabbak (előfordul pl. a Lophozia porphyroleuca, Scapania umbrosa, Anastrophyllum, Mylia taylori is). PHILIPP! (1965) szerint fenyvesekben több, egész más társulás is létrejön, pl. Ptilidium pulcherinummn]. Azonban megfigyelhető, hogy a korhadás előrehaladtával több Vaccinio-Piceetalia faj jelenik meg (Riccardia palmata, Noivellia curvifolia, Drepanocladus uncinatus) a korhadó bükkfán is. MIHAI (1976) asszociációitól erősen különböznek az adataink: hiszen MIHAI korhadó tölgyön kialakuló társulásokat írt le, ahol pl. Vaccinio-Piceetalia faj nincs, csak Qaerco-Fagetea fajok fordulnak elő, ugyancsak különböznek adataink, asszociációink SCHRAEBERG (1978) égerláp korhadó fáin végzett vizsgálataitól. A bükkön vizsgált asszociációkban is a legtöbb faj a Querco-Fagetea növénytársulásba tartozik, amelyek élőfán még 73%-ban fordulnak elő, de a korhadás későbbi stádiumaiban már csökken arányuk, átadják helyüket a fenyvesekre jellemző Vaccinio-Piceetalia fajoknak (1. ábra). Az asszociációkban társulásközömbös és Quercetea pubescentis fajok kisebb arányban fordulnak elő (1—-2 faj), (1. ábra). Az őserdő mohafajai elterjedés szempontjából is különböznek. Legnagyobb a cirkumboreális fajok aránya mind a négy cönózisban (80% fölött). Kevesebb a kozmopolita és európai fajoké (6—18%), (3. ábra). 21.
