Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)

Kiszelyné, Vámosi, A.: A Mátra hegység zuzmóflórája, I.

Vár-bérc, Dobogó-hegy a Kozmári-kilátónál, Muzsla-hegy, Pipis-hegy, Sás-tó, Csatorna-patak völgye. 3. SZURDOKPÜSPÖKI: Szurdok-völgy (200—300 m). 4. HASZNOS: Várrom, (200—250 m), Kövicses-patak partja. 5. MÁTRAKERESZTES: Óvár, Csóka-kő, Csörgő-patak völgye, (400—600 m). 6. MÁTRA-BÉRC (600—800 m): Ágas-vár, Szamár-kő, MÁTRASZENTLÁSZLÓ: Kút-hegy, MÁTRASZENTIMRE. 7. GALYATETŐ (800—956 m). 8. KÉKES-TÖNK: (700—1000 m), Kékestető, Hidas-bérc, Sas-kő, Disznó-kő. 9. MÁTRAHÁZA (500—700 m) : Somor-parak felső völgye, Remete-tető és Remete-barlang, Kecske-bérc. 10. RECSK, Lahoca-hegy: Kanázsvárrom, (200—324 m). 11. EGYÉB TERÜLETEK: Nagy-Átal-kő, Parádsasvár, GYÖNGYÖSOROSZI meddőhányó, Hársastető, GYÖNGYÖSTARJÁN, Tóthegyes, Párád, Ilona-völgy, Hegyes-hegy, MÁTRAHÁZA Arany bányafolyás, PARÁDFÜRDŐ. FLÓRALISTA: A flóralista Zahlbruckner rendszerében tartalmazza a családokat. Ezen belül a nemzetségek és a fajok abc sorrendben következnek. I. ASCOLICHENES 1. PYRENOCARPEAE 1. VERRUCARIACEAE THROMBIUM EPIGAEUM (PERS.) — Gyöngyöspata—Szurdokpüspöki között (200 m); Mátraszentlászló, Kút-hegy; Recsk, árokpart (200 m). Félárnyékos, északi lejtőkön, humuszos, agyagos — viszonylag szabad — talajfelszínen. Élőhelyükre esőmentes időszakban is jellemző a vízszivárgásból adódó talajnedvesség. 2. DERMATOCARPACEAE DERMATOCARPON BACHMANNII ANDERS. — Domoszló, Csonkapatak-völgy (300 m). Nyugati fekvésű meredek völgyoldal töredező, időnként vízszivárgásos kőtömbjén. 54