Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)

Kordos, L.–Krolopp, E.: Felső pleisztocén forrásmészkő-üledék Mollusca és gerinces faunája az egri Dobó-bástya területéről

1. ábra. Az egri Dobó-bástya helyszínrajza az I. és II. sz. üreg helyének jelzésével. A fauna összpéldányszámának csupán 2%-át adják a három vízi faj egyedei. Feltételezhető ezért, hogy előfordulásuk véletlenszerű, és nem tartoznak az üledék tulajdonképpeni faunájához. A fauna döntő többségét adó szárazföldi csigák nagyobb része növényzettel borított területet igényel. Az erdős vagy sűrűn bokros területre jellemző fajok (Orcula doliolum, Discus perspectivus, Helicodonta obvoluta, Hygromia transsylvanica, továbbá a Zonitidak egy része) egyedszámaránya azonban nem magas. Nagyobb számban szerepelnek azoknak a fajoknak egyedei, amelyek alacsonyabb növényzettel (lágyszárúak, fűfélék, mohák) fedett területen, vagy sziklákon, illetve sziklahasadékokba húzódva élnek (Clausiliidák, Zonitidak egy része stb.). Nehezen választható el ezektől azoknak a fajoknak a csoportja, amelyek a lehullott lomb, növényi törmelék alatt, a talaj és a kőzetek repedéseibe húzódva, vagy üregekben, rejtett életmódot folytatnak (a Zonitidak egy része, Daudebarida-íélék, Limacidák). Ezek a csigák egyúttal fokozottan nedvességigényesek. Velük állítható szembe az a csoport, amely szárazabb, kopárabb területeken élő, egyúttal többé-kevésbé melegigényes „sztyepp-fajpkból" tevődik össze (Granaria frumentum, Pupillafajok, Ghondrula tridens, Vallonia-i&jok). Kitűnik mindebből, hogy több élőhelyről származó együttes alkotja a faunát. Az édesvízi mészkő képződését figyelembe véve, valószínű, hogy a travertino peremén alábukó, vagy a tetarátákból ,,mikrovízesések" formájában elfolyó vízből a gyorsan kiváló mész kisebb üregeket zárt körül. Ezek az egy ideig még egy irányban nyitott üregek búvóhelyül szolgáltak a nagy nedvességigényű, rejtett életmódot élő fajoknak. A környékükön kialakuló dús, de elsősorban lágyszárú vegetáció és maguk a nedves mohával és algával borított sziklák gazdag csigafaunának adtak élőhelyet. Az elpusztuló állatok házai azután az üregekben halmozódtak fel.