Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)
Orbán, S.: Adatok a Bükki Nemzeti Park (BNP) mohaflórájának ismeretéhez
A BÜKKI „ŐSERDŐ" MOHAFLÓRÁJÁRÓL Az Őserdő, a több mint százéves érintetlensége miatt mohaflórájában, főleg a korhadó tönkök mohanövényzetében, nagyon hasonlít a Leány-völgyhöz, bár formájukban és kialakulásukban nagyon különböznek. Míg a Leány-vgy. a Bükk egyik legszebb, legmeredekebb falú szurdok völgye, addig az őserdő 830—850 méter magasságban elhelyezkedő montán bükkös. Mindkettőre jellemző, hogy a régen és a közelmúltban kidőlt bükktörzsek az erdőművelés hiánya miatt a teljes szétesésig elkorhadhatnak. Az erősen korhadó bükkfatörzseken tömegesen él a Biccardia palmata, Drepanocladus uncinatus, (ez utóbbit BOROS 1951 is említi), Bhizomnium punctatum, Lophocolea heterophylla, előfordul még, de nem tömeges a Chiloscyphus pallescens, Eurhynchium angustriete stb., melyek a Leány-völgy flórájában az erősen korhadt törzseken szintén főszereplők és tömegesek. Szintén korhadt, de még nem széteső törzseken megtaláltam a Nowellia curvifolia-t, mely itt legközelebb a Nagymezőn él korhadó fenyőfán, valamint a Leány-vgy.-ben korhadó bükkön, és az egész országban ritka (vö. BOROS 1968). Bár mikroklíma szempontjából valószínűleg erősen különbözik a két termőhely, a mohaflórát úgy látszik mindkettőnél a területen megtalálható erősen korhadó, néhol már teljesen porló bükktörzsek határozzák meg, melyek a beszívott nedvességet szivacshoz hasonlóan sokáig képesek tárolni. Eszerint a mintán bükkösökben több helyen kialakulna a fentihez hasonló mohaflóra, ha az erdőművelés nem gátolná meg, hogy a kidőlt idős fatörzsek hosszú idő alatt lassan korhadjanak el. Sziklai mohákból is előkerült néhány érdekesség az őserdő egyik töbréből. Az itt levő mészkő sziklákon szurdokok jellemző fajai ének; Neckera besseri, Taxiphyllum wissgrillii, Taxiphyllum densifolium, Ctenidium molluscum, Apometzgeria pubescens, Cololejeunea rossettiana, Plagiochila porelloides. A fentiek közül új az őserdő flórájában a Bükkben a Alsó- és Felsősebes-vgy.ben és a Nagy-István-Erősén előforduló Taxiphyllum densifolium (vö. VAJDA 1955) és a hazánkban nagyon ritka Cololejeunea rossettiana. BOROS, A. (1951): Bryologische Beiträge zur Kenntnis der Flora von Ungarn und der Karpaten. — Acta Biol. Acad. /Sei. Hung. 2:369—409. BOROS, A. (1968): Bryogeographie und Bryoflora Ungarns. — Akadémiai Kiadó, Budapest, p-466. BOROS, À. VAJDA, L. (1968): Für die Flora Ungarns neue und interessante Moose IL — Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 50:93—106. FRITSCH. R. (1979): Chromosome numbers of some Hungarian Liverworts. — Abstracta Botanica V. Suppl. 3.: 75—78. SILLER, I. (1979): Mannia triandra (SCOP.) GROLLE in Hungary. — Acta Bot. Acad. Sei. Hung. 25:139—142. VAJDA, L. (1955): Plagiothecium densifolium (L1NDB.) BROTH, in Ungarn. — Mitt. Thüring. Bot. Ges. 1:225— 230. VAJDA, L. (1957): Bryologische Notizen. — Ann. Hist. -nat. Mus. Nat. Hung. 8:89— 91. Érkezett: 1980. V. 3. Dr. ORBÁN Sándor Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszék H—3300 EGER 72
