Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon
bükkös (Melitti - Fagetum subcarpaticum), a montán bükkös (Aconito - Fagetum) az aljnövényzetében sok páfránnyal, àz acidofil, mészkerülő bükkös (Descampsio - Fagetum subcarpaticum) az aljnövényzetében a Luzula albifla-val, a Vaccinium myrtillus-szal és sok mohával, továbbá a sziklai bükkös (Sei?lerio hungaricae - Fagetum) aljnövényzetében olyan reliktum fajokkal, mint pl. a Taxus baccata, az Allium victorialis és a Sesleria hungarica. A hegység növényzetét nem zonális erdők teszik változatosabbá. Ilyen a hársas sziklaerdő (Tilio - Sorbetum), amely glaciális reliktum társulás, a hárs-kőris sziklaerdő (Tilio - Fraxinetum hungaricum), amely postglaciális eredetű társulás, és a szurdokerdo (Phyllitidi - Aceretum subcarpaticum) nevezetes rekliktum növényekkel: Viola biflora.Arabis alpina, Clematis alpina stb. Érdekesek a nem erdei növénytársulások , pl. a sziklagyepek is; ezek glaciális reliktumokat (pl. Dracocephalum myschiana) es submediterrán reliktumokat (pl. Ferula sadleriana) is tartalmaznak. A Nagymező a XVIII. század második feléig erdő volt. Fáit akkor a közelben működő üveghuták hamuzsirral való ellátásához és az éledő vasgyártáshoz kitermelték. Ennek következménye, hogy az itteni töbrökben még jülius-augusztus hónapokban is mérnek 0 C° alatti hőmérsékletet. (Futó Józsefnek, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola közelmúltban elhunyt tanszékvezetőjének az egyik nagyfennsiki dolinában 1961. VII. 7-én mért hőmérsékleti adatai: minimum -7,8 C°, maximum +21,5 C°; a napi ingás: 29,3 C°. ) E helyeken a bükk nem tud felújulni, mert hajtásai elfagynak; ezért maradt legelő, illetve rét a Nagymező, amely egyébként csak a fagyot eltűrő lucfenyővel lenne fásitható. Az erdőirtás következményének minősiti egy 1934-ben megjelent tanulmányában Zólyomi Bálint a szőrfü (Nárdus stricta) szövetkezetének (Nardetum) a jelenlétét is a Nagyfennsikon. Ez a Galyatetőn is szegényes foltokban megtalálható társulás a Kárpátok leromlott talajú hegyi, alhavasi legelőire jellemző. A Bükk-hegység erdőtipusairól, növénytársulásairól egyébként számos tanulmány jelent meg Zólyomi В., Baráth Z., Horánszky A., Jakucs P. és mások tollából. A terület néhány további nevezetes bennszülött (endemikus) és ritka növényfaját Pócs Tamástól idézve sorolom fel: Hesperis matronalis ssp. vrabélyiana, Lathyrus transsilvanicus, Diphasium issleri, Sorbus austriaca ssp. hazslinszkyana, Libanotis pyrenaica ssp. intermedia, Dracocephalum ruyschiana, Campanula latifolia, Telekia speciosa, Hieracium bupleroides, Lilium bulbiferum, Quercus farnetto, Scleranthjus dichotomus, Calamintha thymifolia, Aconitum moldavicum, Rubus saxatilis, Ribes alplnum, Stachys alpina, Erigeron podolicus, Woodsia ilvens.is, Glyceria nemoralis, Cirsium erisithales, Gentianella livonica stb. Állatvilág a Bár a hegység állatvilágának teljes felkutatása még hátralévő feladat, eddigi ismereteink alapján is elmondhatjuk róla, hogy a növényzethez hasonlóan változatos, fajokban gazdag és sajátos összetételű. Sok az állatföldrajzi érdekességü szinező elem. Rövid jellemzésül az alábbiakban csak néhány fajt emlitek meg a különböző állatcsoportokból. A rovarok közül emlitésre méltó a fürészlábu szöcske (Saga pedo), amely jégkori maradványfaj. Csak területünkön fordul elő több kontinentális lepke-alfaj (pl. Melitta britomartis confulgens, Maculinea alcon curiosa), és élnek itt a szibériai faunakörhöz tartozó, magashegyvidékekről ismert rovarfajok is (pl. Catastia marginea, Pharmacia fusconebulosa, Perizoma minerata, Chersotis cuprea). A puhatestűek csoportjában is találunk néhány érdekességet. A Bükk az egyik élőhelye a ritka hegyi csigának (Helicigona faustina) és egy ritka orsócsiga-fajnak (Laciniaria сапа). Csak a hegység hideg karsztforrásaiban található az endemikus zöld forráscsiga (Sadleriana pannonica). A halak közül csak innen ismert az Unger-pisztráng (Salmo trutta morpha ungeri), a terület másik ritkasága a magyar márna (Barbus meridionális petényii). Az itt élő hüllők között megtaláljuk a magyar vagy pannon gyikot (Ablepharus kitaibelii), melynek bükki előfordulása állatföldrajzi különlegesség. Érdekes az alpesi gőte (Triturus alpestris) és az egyik legritkább hazai kigyófaj: a haragos sikló (Coluber jugularis caspicus) előfordulása is. Az emlősök között bőven találunk hazánkban már ritkuló és ezért erősen védett fajo8
