Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

Fazekas, I.: A Mátra-hegység nagylepke-faunája I. Geometridae: Eupithecia CURT.

27. Eupithecia innotata HUFN. - Gyöngyös sólymos 1967. IV, 30., 1976. V. 8., Kékestetö 1970. V. 7., Kőkútpuszta 1972. IV. 20., Mátrafüred 1967. V. 7., 1968. IV. 23., Mátraháza 1972.

IV.23-25., 1973.IV.1., 1977.

V.9., Párád 1973. V. 13., Parád-Fényespuszta 1970. V. 25-26., VI. 2-3., Piszkésteto 1971. V. 13-23. - Politipikus, szibiriai faj. Mint a taxonómiailag igen problematikus "innotata csoport" többi tagja (E. ochridata PINKER, E. unedonata MAB. ? stb. ) csak genitalia vizsgálattal határozható. A Mátrában elterjedtebbnek látszik mint az E. ochridata PINKER, mig a Dél-Dunántúlon éppen forditott a helyzet (FAZEKAS 1977), 28. Eupithecia ochridata PINKER (6. ábra) - Mátraháza 1970. IX. 2-3., 1972. IX. 26., Piszkésteto 1971. V. 23. - Eddig csak a Balkánról és a Kárpát-medencéből ismert fajt a gyűjtök rendszeresen felcserélik az előző fajjal. Ezért hazai elterjedési adatait kellő kritikával kell fogadnunk. Bár az ujabb külföldi vizsgálatok szerint kétségek merültek fel nova species voltát illetően, magam több száz hazai példány vizsgálata alapján önálló fajnak tekintem (synonima: szelenyii VOJNITS). 29. Eupithecia virgaureata DBLD. - Gyöngyössolymos 1975. VIII. 27., Kisnána 1967. VIII. 14-16., Kőkútpuszta 1974. V. 8., Parád-Fényespuszta 1967. VIII. 8., Szalajka-ház 1967. VIII.21-24., Mátraháza (JABLONKAI 1972). - Szibiriai faj elmosódott példányai könnyen összetéveszthetők az E. castigata HBN. -el. Magyarország egyik leggyakoribb Eupithecia faja. A Mátrából eddig feltűnően kevés lelőhelye ismert. 30. Eupithecia dodoneata GN. - Mátraháza 1973. V. 23. - Az Európától Kelet-Ázsiáig gyűjthető fajnak csupán egyetlen mátrai példánya ismert a Mátra Múzeum gyűjteményéből. Az E. dodoneata GN. és általában a tölgyön élő Eupithecia fajok (E. irriguata HBN., E. abbreviate STEPH. stb. ) meglepő ritkasága, illetve hiánya a mátrai zárt tölgyes erdők övében hazánkban szinte egyedülálló. Hogy a jelenség csak a gyűjtések hiányának tudható-e be, vagy akár a posztglaciális benépesülés során fellépő barrierekben kell keresnünk, azt a következő évek kutatásai fogják eldönteni. 31. Eupithecia lariciata FRR. (7. ábra) - Mátraháza 1970. VII. 23-24., Rudolf-tanya 1974. VIII. 5., 1975. VU. 5-14., 1976. VII. 3., 1977. Vu. 24-25. - Boreális, piceo-pinetális faj a Kárpát-medencében a fenyőtelepitésekkel párhuzamosan szinte mindenütt megtelepszik, de magas egyedszámmal eddig csak a Mátrából került elő. (2. térkép. ) 32. Eupithecia tantillaria BSD. (3. térkép) - Galyatető 1970. V. 19., Gyöngyösoroszi 1970. V.29., Mátrafüred 1968. V. 3.-VI. 28., Piszkésteto 1971. V. 19-23., Ágasvár (JABLONKAY 1972). - Főleg a nyugatpalearktikumban elterjedt, hazánkban a leggyakoribb fenyőn élő törpearaszoló. Kedvező klimatikus viszonyok között, például magas relativ páratartalmú, hideg völgyelések 50 évnél idősebb telepitett fenyveseiben (Mecsek, Püspökszentlászlói arborétum, leg. FAZEKAS és fénycsapda) egyes években szinte tömeges. összefoglalás Az elterjedési alaptípusok vizsgálatából megállapítható, hogy a Mátra-hegység Eupithecia faunájának jelentős hányada (60%) a nyugatpalearktikum glaciális refugiumaiból származik, mig a keletpalearktikus mandzsúriai refugium szibiriai elemeinek fajszáma alig éri el a 30%-ot. A fennmaradó 10%-ban a holoarktikus és a ma még chorológiailag csak részben ismert fajokat találjuk. DE LATTIN szerint (1967) a közép-európai macrolepidoptera faunában a szibiriai és a mediterrán elemek megközelítőleg egyensúlyban vannak. Úgy tűnik azonban, hogy az egyes genusok, sőt családok posztglaciális area-expanziója nem szinkron módon zajlott le, s a nyugatpalearktikus refugiumokból a Kárpát-medence irányába előrenyomuló fajoknak kevesebb barrier állta el az expanziós útját. Igen jelentős a pontomediterrán, szekundér refugium hatása. Expanziv fajai (E. sielenicolata MAB., E. alliaria STGR., E. semigraphata BRUAND) a hegység déli oldalait hódították meg, s feltehetően a karsztbokorerdejével, mészkedvelő pusztai növényzetével 68