Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
Fazekas, I.: A Mátra-hegység nagylepke-faunája I. Geometridae: Eupithecia CURT.
14. Eupithecia absinthiata CL. w- Kokútpuszta 1973, VIII. 12,, 1974. VII. 19., Mátraháza 1973. VII. 19., Rudolf-tanya 1975. VII. 5-14., 1976. VII. 13., Gyöngyössolymos (JABLONkA , 1972), Parádsasvár-Fényespuszta (JABLONKAY 1972). - Szibiriai, nedvesség kedvelő faj, morfológiailag az E. catharinae VOJNITSsal némileg parallel, csak a genitalia vizsgálatokkal különithető el. A száraz biotópokat kedvelő E. catharinae V ОJNI TS (VOJNITS 1970) eddig nem került elő. Gyöngyös környéki előfordulását nem tartom kizártnak. 15. Eupithecia expallidata DBLD. (4. ábra) - Mátraszentimre 1955. V. 14. (Az első hazai példány, leg. KOVÁCS Imre), Parád-Fényespuszta 1967. VIII. 8. - Nyugat- és Közép-Európa montán régióinak lokális faja. Chorológiailag csak részben ismert, ezt bizonyára az E. absinthiata CL. -el való nagyfokú hasonlóságának kell tulajdonitanunk. Ujabban a DélDunántúlról is előkerült (FAZEKAS 1976; 1977). 16. Eupithecia assimilata DBLD. - Gyöngyössolymos 1967. VI. 14., 21., 1975. VIII, 6., 7,, Mátrafüred 1966, IX. 16, - Nyugatpalearktikus faj, amely az Alpokban 1800 m-ig is felhatol (FORSTER 1977). A Mátrából meglepően kevés helyről került elő. A Dunántúlon igen elterjedt. A gyűjtők a habitus alapján gyakran sorolják az E. absinthiata CL. fajhoz. 17. Eupithecia vulgata HAW. - Galyatető 1964. VI. 6, 17, 19, 24, 25., Gyöngyössolymos 1975. V. 16., Kokútpuszta 1975. V. 12., Mátrafüred 1968. V. 6, 13., Mátraháza 1969. V. 3031., 1971. VI.27., 1972. V.29., 1973. VI.4., VII.23., 1974. VII.6., Párád 1970. V. 27., 1972. VI.7., Parád-Fényespuszta 1970. V. 19, 27-28., Piszkéstető 1971. V. 19., 23-24., Rudolf-tanya 1974. VIII. 14. - Európa és Közép-Ázsia nagy területeiről mutatták ki. Magyarországon helyenként tömeges (Bakony-hegység, leg. FAZEKAS és fénycsapdák). A Mátra egyik legelterjedtebb Eupithecia faja. 18. Eupithecia denotata HBN. - Kékestető 1952. VI. 12., Mátraháza 1974. VIII. 23., 1969. VII. 23-24., Rudolf-tanya 1976. VII. 13. - Európától Észak-Tibetig elterjedt, rasszokra tagolódó faj, a Mátra-hegységből kevés lelőhelyről ismert. 19. Eupithecia castigata HBN. - Galyatető 1967. VI. 28., Gyöngyösoroszi 1970. V. 28-29., Gyöngyössolymos 1967. VI. 6-12., Kékestető 1960. VR. 5., Kokútpuszta 1972.IV. 30., 1975. V.20., Kisnána 1966. VI. 18., Mátrafüred 1966.\vi. 13., 1968. VI. 16., VII. 9,, Mátraháza 1969. VI. 17-21., VII. 23., 1971. VI. 25., 1974. VII. 5., Párád 1972. V. 23., 1973. V. 14., Rudolf-tanya 1974. VI. 25-VII. 6. - Holarktikus faj, hazánkban igen elterjedt. Az európai magashegységekben 2000 m-ig felhatol. Vizsgálataim szerint, bár az európai populációk morphológiailag igen változékonyak, a genitáliák mindenkor konstansak. 20. Eupithecia icterata VILL. - Gyöngyössolymos 1967. VII. 18., Kisnána 1967. VIII. 1416., Mátrafüred 1966. IX. 13-16., 1973. VIII. 14., Mátraháza 1967. VIII. 14-16., 1969. VIII. 21-25., 1970. VIII. 4-29., 1972. VII. 30., Parád-Fényespuszta 1970. VIII. 5-31., Rudolf-tanya 1974. VIII. 10-11., 1976. VIII. 7., 1977. VIII. 8. - A szibiriai fajnak Közép-Európában két jellegzetes formája (f. subfulvata HAW., f. oxydata TR.) terjedt el, s ugyanazon populációban mindkettő felléphet. Ezért genetikailag nem kellően megalapozottak azok a törekvések, ahol a fenti formákat alfajként tüntetik fel (HERBULOT 1974). Bár a faj a genitalia (SS) szerkezetében kissé variábilis, mindenkor identifikálható. A Mátrában az oxydata TR. forma az elterjedtebb, hasonlóan, mint a Dél-Dunántúlon. 21. Eupithecia orphnata BOHATSCH - A szubmediterrán fajt KOVÁCS (1958) több gyűjteményre hivatkozva a Mátrából is kimutatta. JABLONKAY (1972) további két lelőhelyét emliti: Kisnána-Kopaszhegy, Mátrafüred-Vizmü. A Mátra Múzeum Eupithecia anyagán végzett genitalia vizsgálataim során azonban egyetlen bizonyitó példányt sem találtam! Ezért mátrai előfordulását fenntartással kell fogadnunk. Nem tartom kizártnak, hogy az E. subumbrata SCHIFF, -el való összecseréléssel állunk szemben. A két faj specifikus eltéréseivel egy régebbi munkámban már foglalkoztam (vö. FAZEKAS 1976). Szubmediterrán szinezetü példányok Gyöngyös -környékéről való előkerülését nem tartom kizártnak. 66 \
